Azok számára, akiknek fogalmuk nincs, mi az a dackorszak, definiálnám ezt az időszakot:
A dackorszak egy hullámzó kedélyállapot a kicsi életében, amikor a gyerek egyetlen életcélja az, hogy kiidegeljen. 😼
Bár számtalan iromány található az interneten a dackorszakról, én inkább a hivatalos szakzsargon helyett, a saját tapasztalataimat ecsetelném. A dackorszak úgy másfél éves kor körül tör rá a gyerekre, amikor rájön, hogy ő már különálló egyén és nincs összenőve egyik szülőjével sem. Rájön, hogy azt tehet, amit csak akar. Már tud közlekedni, elér dolgokat és minden végtagját arra használhatja amire akarja. Az “akar” kifejezésen van a hangsúly. Ugyanis ekkor bolondulnak meg a gyerekek és teszik azt amihez kedvük van. Nem akarnak hallgatni a szép szóra, de még a csúnyára sem.
A dackorszak ideje alatt a gyerek szinte mindent megtesz, hogy az ellentettjét csinálja, mint amit kérünk vagy elvárunk tőle. Az addig békés gyerek is kisördöggé válik néhány napra vagy hétre. 👹 Szerencsére ez – nálunk legalábbis – nem egy állandó állapot, viszont mikor belekerülünk, azt hisszük soha nem lesz vége. Sokan írnak erre a korszakra tippeket és tanácsokat de valahogy egyik sem említi a nyugtatót mint alternatív megoldást…. mármint nem a gyereknek, hanem a szülőnek természetesen 🤪
Ami ugyanis leginkább kell ilyenkor, az a végtelen sok türelem. Megérteni, hogy a gyerek önállósodni akar és nem tűri el, ha ebben meggátolják. Ha megkéred, hogy ne öntsön már ki két liter vizet a szoba közepére, egyszerűen nem érdekli és folytatja. Másodszori figyelmeztetésre már vissza is szól, hogy: “De!”… ha meg erőszakkal elveszed tőle, akkor torkaszakadtából fog üvölteni, majd földhöz csapja magát. 😭
Sajnos ez nem csak otthoni körülmények között tör rá, hanem akár a zebrán való átkelésnél, az út közepén is. Őt nem érdekli ha villog a zöld lámpa és indulnának a kocsik. Önmagából kikelve veti hasra magát a kijelölt gyalogos átkelő hely kellős közepén ha esetleg megkérjük, hogy fogja a kezünket vagy siessünk egy kicsit vagy ne guggoljon le megnézni milyen bogár mászik az aszfalton… Ez a hasra vágódás bevett lelki terror a kicsik részéről, amit ha kell bevásárlás közben két üvöltés közepette is képesek bevetni.
Korábban azt hittük, ez a neveletlenség jele és persze, hogy a mi gyerekünk soha nem fog majd ilyet csinálni. Ne álltasd magad! A Te gyereked is fog! 😀 Ha akarod, ha nem! 🤣
Íme egy lista, a teljesség igénye nélkül, amiért egy nap alatt képes a dacoskodó gyerek akár negyed-fél órára is potyogó könnyek között sírni:
Szóval, dackorszak idején, valahogy így gondolkodnak a gyerekek. Semmi nem tetszik, semmi nem jó és mindenki ellenség aki mást gondol mint ő. Gondolom ez a kamasz kor pöttöm változata. Sokan mondogatják már most is, hogy készüljünk fel a kamasz korra, mert az még ennél is rosszabb lesz… Addig szerencsére még el fog telni néhány év 😉
Neked is van véleményed a témáról? Írd meg most!