Az apukáknak is szükségük van énidőre

Olyan sokat hallani és olvasni az anyukás “énidő”-ről, pedig az apukáknak is szükségük lenne erre. 🙂 A hétköznapokon ugyanis csak nagyon ritkán van időnk nekünk is, kizárólag magunkkal foglalkozni. 🙄 Magamról legalábbis tudom, hogy 5:30-6:00 körül kelek, majd dolgozom 15:30-ig. Aztán üzleti találkozóim vannak, vagy vásárolok vagy ügyeket intézek és 16:00-17:00 mire hazaérek, ekkor pedig átveszem páromtól a gyereket. Sokszor megyünk ilyenkor kettesben Botival játszótérre vagy az udvarra játszani. Aztán a napirendünk szerint 19:00-kor vacsora, 20:00-kor fürdés és 21:00-kor altatás.

Általában én fürdetem Botit és lefektetni is én készítem fel, mert még mindig nagyon apás és nyafog, hogy ne anya csinálja ezeket. 😄 Esti mesét is én szoktam neki mondani az ágya mellett, amíg el nem alszik. Ezután én is lefürdök és legtöbbször tovább dolgozom az egyéni vállalkozásomban. Persze igyekszem mostanában egyre többet lenni Krisztával is, így van, hogy sorozatot nézünk együtt este. Igen ritkán pedig jut idő magamra is és ilyenkor PlayStation-özök. Ez utóbbi szokott lenni az összes, amit az apukás “énidő”-nek mondhatok, hiszen ilyenkor Kriszta olvasni szokott vagy már alszik. Ezért is találtam ki, hogy most hétvégén kimegyek a Cserepes sori piacra vásárolgatni. Egyedül. 😉

Az apukás “énidő”, ami egészen másképpen alakult

Egész héten vártam ezt az apukás énidőt, hogy végre egy picit saját magam lehessek és a Cserepes sori piacon reggelizzek valami abszolút nem diétásat, közben lézengjek a sorok közt és valami olyan csecsebecsét vásároljak, amit lehet nem is használunk majd semmire, de mégis örömet okoz majd a megvétele. Ráadásul rövid nadrágot, pólót és cipőt is szerettem volna nézni magamnak. Azonban az időjárás ismét közbeszólt. ⛈ Iszonyatos nagy vihar kerekedett még az éjjel. Dörgött, villámlott és csak úgy ömlött a víz az égből. Így visszafeküdtem Kriszta mellé aludni még egy picit piacozás helyett.

Szerencsére Kriszta megnyugtatott és rábeszélt, hogy kicsit később, 9-kor menjek el az Árkádba, hogy legalább a ruhákat meg tudjam venni magamnak. Így is lett. Ott az első helyszínen, egy könyvesboltban (Libri) nézelődtem fél órán át, hogy meglepjem Krisztát és Botit egy-egy könyvvel. Az utolsó néhány percben azonban beállt a hátam, így alig tudtam a könyveket is kifizetni a fájdalmak közepette. 😑 Ezért beültem a kocsiba kb 20 percre, hogy jobban legyek. Vettem be egy fájdalom csillapítót és fél óra múlva szerencsére tovább tudtam folytatni – óvatos mozgás mellett – az apás napomat. 💊

Ezután vettem két társasjátékot a Pepcoban, majd bevásároltam a Sparban is. Mivel 10-12 között már a Tescoban kellett volna lennem, hogy átvegyem az online rendelésünket, sietnem kellett, hiszen nem sok időm maradt már délig, köszönhetően a hátfájásnak és a “felesleges” köröknek, amit ajándékok és élelmiszer vásárlásával töltöttem, ruha nézelődés helyett. Ezután villámgyorsan beosontam néhány üzletbe, cipőt, pólót és nadrágokat venni. A hiper-szuper sebesség ellenére is dél lett, mire megvettem a szükséges ruhaneműket, amiknek a vásárlása nálam maximum évente 2x szokott előfordulni. Azért jó volt, hogy végre a “vásárlás” nem abból állt, hogy Botit kergetem sorról sorra és próbálom meggyőzni, hogy ne vágja hasra a bolt közepén magát mert ő éppen belelépett a dackorszakba.

Pánik és rettegés: összeomlott a Tesco rendszere!

10 perccel 12 után, odaértem a Tescoba, hogy átvegyem az online rendelésemet. Ott bájosan közölték, hogy sajnos összeomlott a rendszerük, így nem tudom átvenni a megrendelésemet. Azonban kedvesen felajánlották, hogy menjek az önkiszolgáló pénztárakhoz és ők odahozzák az előkészített árut. Bementem és egy apokalipszis jellegű látvány fogadott. Egyetlen egy sor üzemelt az önkiszolgáló kasszákon kívül. A kígyózó soroknak szó szerint nem lehetett látni a végét. A munkatársak pánikoltak, a vásárlók morogtak, lökdösődtek és mindenkit szidtak, akit csak lehetett. Az önkiszolgáló pénztártól engem pedig elirányítottak a vevőszolgálati pulthoz, mivel nekik fogalmuk nincs ilyenkor mi a helyzet. 😖

A vevőszolgálati pultnál ismét vártam jó sokat, így közben infókat tudhattam meg a biztonsági őrtől, aki elmondta, hogy több mint egy órás a sor, így gondolja meg mindenki, aki be akar lépni vásárolni, hogy megéri-e. Sokan vissza is fordultak már a bejáratnál. A vevőszolgálaton sem tudtak sokat mondani, de egy rövid telefonos egyeztetés után egy nagyon kedves munkatárs kísért oda az önkiszolgáló pénztárakhoz, ahol valahol az én megrendelésem is lapul. Próbált intézkedni, hogy engem legalább vegyenek előre, de sajnos ez nem sikerült. Annyit tudott felajánlani, hogy a munkatársak “lecsipogják” előre a termékeket, így azt nem kell egyesével leolvasnom magamnak, de a több mint egy órás sort ki kell várnom és az online kuponom – ami 4000 forintos kedvezményre jogosított – szintén el fog veszni. 🤔

Gyorsa kalkulálás után úgy döntöttem, inkább feláldozom a közel 45 percet, amit már itt töltöttem és nem fogok még több mint egy órát várni a 4000 Forinttal drágább megrendelésemre, inkább hazamegyek. A hölgy nagyon megértő és kedves volt, pedig vagy hárman szóltak be neki még beszélgettünk – hiába mondta, hogy ő még csak nem is ezen a részlegen dolgozik. A sorok megteltek, az indulatok elszabadultak, a gazdátlan, otthagyott teli kosarak és bevásárló kocsik pedig a maradék szabad helyet is elfoglalták. Úgy érzem jól döntöttem, hogy inkább hazamentem. Bár a közös ebédről lemaradtam otthon, az összeomlott Tesco-s rendszer miatt. 😞

Egy fárasztó és fantasztikus családi vasárnap

A szombati napom balszerencséje a délutáni órákban tetőzött, amikor még a napszemüvegem is összetört, ezután szerencsére már csak jó dolog történt velem a hétvégén. 😎 Vasárnap Boti az ágyban ébresztett bennünket, öleléssel, puszikkal és nagyon gyorsan ránk szólt, hogy ő sajnos kiflit akar enni, ne lustálkodjunk tovább. 😁 Reggeli után képeket nézegettünk a nászutunkról, ami Botinak is nagyon tetszett. Főleg a sok hal, rák és az átlátszó görögországi tenger. Még délelőtt játszottunk azzal a két társasjátékkal is, amit a Pepcoban vettem. 🎲 Az egyikben tyúkokat kellett gyűjteni, a másikban pedig székeket egymást tetejére pakolni. Ezután Duplóztunk is egyet, amit Boti is és mi is élveztük. Közben kipróbálhattam az új okostelefonom fényképezőjét is (Xiaomi Redmi Note 5). Eddig talán ez az egyik legjobb telefonom. Lehet majd erről is írok valamikor, ha kellőképpen leteszteltem. 😊

Ebéd után kimentünk játszani az udvarra. Kriszta és Boti kréta rajzokkal díszítette a benti aszfaltot, majd egy hosszúra nyúlt “kispályás” foci meccset nyomtunk le Botival, kifulladásig. ⚽Pihenésképpen nézegettünk még régi képeket arról, amikor Boti még pici volt. Boti nagyon szereti az ilyen régi, kiskori videókat és képeket magáról. Sokat nevetett is önmagán. 😀 Aztán amíg Kriszta a másnapi ebédet csinálta, mi Botival kb másfél órán át egy óriási csillaggal játszottunk (felfújható medence). Ez annyira lefárasztotta – mivel a szaladgálás a játék alap eleme volt, hogy vacsora után, közvetlenül a fürdés után, már 20:00-kor el is aludt. 😴 Így végre Krisztával kettesben is tölthettünk néhány meghitt pillanatot és több részt is meg tudtunk még nézni lefekvés előtt a “Rólunk szól” című sorozatból. Azt hiszem ismét egy csodálatos hétvégét zárhattunk, még ha olyan túl sok program nem is volt, mint például amikor dínó showra mentünk vagy amikor a vidámparkba látogattunk. Azonban a következő hétvégék ismét sok programmal kecsegtetnek, hiszen újra Hőgyészre utazunk és Kanizsára is menni fogunk. 🚗