Boti kórházba került és iszonyatosan hiányzik!

Hát ez az év egyelőre pont ugyan olyan, mint ahogy szilveszterkor előre látható volt. Már a szilveszteri, betegeskedős posztomban is megírtam, hogy egyes babonák szerint olyan lesz az egész évünk, mint amilyen az új év kezdete. Hát eddig ez teljesen megfelel a valóságnak. Sajnos. Először fulladással, köhögéssel kínlódtunk, majd jött a tüdőgyulladás és kemény 4 napi óvodába járás után most meg hányás, kiszáradás veszély, skarlát gyanú és kórház…

Még soha sem láttam Botit ilyen elesettnek

Nagyon szörnyű volt látni, hogy pénteken szinte nem is önmaga Boti. Eddig akárhogy is volt 39 fok feletti is a láza, mindig vidám, szaladgálós, ugrálós gyerek volt. Meg nem mondta volna róla senki, hogy beteg. Most azonban életében először már hányt is. Alig ivott, alig pisilt és a doktornő meg is írta neki a beutalót a szegedi gyerekklinikára, ha még egyszer hányna. Hát sajnos hányt… és hiába aludt előtte, egyfolytában el-el bóbiskolt, tiszta fehér volt. Szörnyű volt ránézni is, így azonnal bementünk a kórházba vele. 😨

A Tisza melletti gyerekklinikán megint megnézte egy doktornő, majd átküldött bennünket újszegedre. Ott egy harmadik doktornő is megvizsgálta, majd vért vettek tőle, ellenőrizték a vizeletét és infúzióra kötötték. Ekkor még Krisztát sem engedték, hogy benn maradjon. Kinn bánatosan vártuk, hogy mi történik odabenn. Többször is hallottuk ahogy egy gyerek sír és biztosak voltunk benne, hogy akkor szúrják meg…. végül kiderült, hogy egyik sem Boti volt. Ő szó nélkül viselte a vérvételt és az infúzió beszúrást is. Annyit mondott, hogy kicsit csikizte a vatta, amikor megsimizték vele. 🤗

Nem hittem, hogy pár nap alatt már ennyire hiányozni fog!

Bár a hétvégére azt terveztük, hogy mami és tati átjön és vigyáznak Botira, mi pedig Krisztával ugyanúgy, mint egy hónappal ezelőtt, elmegyünk és mozizunk egyet. Persze hiába az előre lefoglalt helyek a moziba és a lebeszélt nagyszülői felügyelet, a sors másként rendelkezett. Így Boti szépen lassan belázasodott, hányni kezdett és a vizeletéből is erős aceton koncentrációt mutattak ki… a kiszáradás fenyegette, így muszáj volt infúzióra kötni szegényt. Azonban a kórházban teljes látogatási tilalmat rendeltek el, így én még csak be sem mehettem hozzájuk azóta sem. 😩

Egy szülő maradhat vele. Ezt Kriszta vállalta, mert itthon még nehezebben viselte volna el a dolgot (ha én maradtam volna benn). Így én itthonról tartom a frontot és a bevásárláson és főzésen kívül olyan dolgokat teszek mint a takarítás és rendrakás. Persze a napom jó részét írással és munkával töltöm, hogy lekössem magam és ne gondoljak Kriszta és Boti hiányára. Nem is gondoltam, hogy ennyire fognak hiányozni. Tegnap már csak forgolódtam éjfél után is az ágyban és alig tudtam elaludni, pedig máskor képes vagyok akár egy-egy mondat közben, fél másodperc alatt is beszunnyadni… 😴

Egyelőre azonban csak reménykedünk, hogy holnap már haza jöhetnek, mert semmit nem tudunk. Még a vizsgálatok és mintavételek eredményét sem közölték, így azt sem tudhatjuk mi is pontosan Boti baja. Egyfolytában kap lázcsökkentőt, antibiotikumot és már az infúziót is levették róla. Ma már kezd önmaga lenni és újra a mi kis szeretett rosszcsontunk… ő is és Kriszta is már nagyon jönnének haza. Mindketten már nagyon unják és testileg-lelkileg megterheli őket ez az egész. Pont ezért én ki is vettem egy hét szabadságot, hogy ha hazajönnek segítsek itthon mindenben Botival és Kriszta is ki tudja pihenni magát, mert jelenleg csak egy kényelmetlen műanyag széken kénytelen ücsörögni a kórházban Boti mellett, napok óta… 😮

Kövessetek Facebookon és Instagramon is
és nyomjatok rá a Tetszik gombra! Köszi!