Már pár héttel ezelőtt, még május közepén, részt vettünk a Szegedi Borfesztivál egyik koncertjén, ahol az Anna and the Barbies akusztik triót nézhettük meg élőben. Bár az eső eleredt a koncert végére, az egy órás műsor igazán élvezetes volt. Noha a művésznő láthatóan élvezte a promóciós ajándékként, színpadra felkért minőségi borokat, mi végig józanok maradtunk. 😁
Mivel már hetek óta hallgatom webfejlesztés közben az együttes dalait, így koncert előtt negyed órával már az első sorban foglaltam el a legjobb helyeket számunkra. A szabadtéri koncertre hármasban mentünk és Boti felavathatta a nemrégiben vásárolt gyerek fülvédőjét is, ami leginkább egy színes fejhallgatóra hasonlít, amiben nem szól zene. A koncert javát így ő is élvezhette, még rá nem unt és el nem ment Krisztával játszani a Széchenyi tér szobraihoz.
A koncert végét egy kisebb zápor el akarta mosni, de a kemény mag nem tágított és az utolsó néhány számot is még végig hallgattuk. Meglepően pozitív élmény volt a koncert így is, hogy nem vagyok az akusztikus zenék híve. Féltem, hogy nem adja vissza majd a korlátolt hangszerelés, a zenekarra jellemző pörgést, de Anna Dumaszínházasokat megszégyenítő előadása két szám között, és a fantasztikus zenészek egy igazán ütős estét varázsoltak a mini színpadra a maroknyi közönségnek.
Boti is élvezte a koncertet de a benne motoszkáló kérdést azért hazafelé feltette nekünk:
– Miért ivott annyi bort a néni?
Bár már a májusi Borfesztivál idején meg volt a belépőnk az Anna and the Barbies szombati fellépésére, ami Ópusztaszeren, a saját szervezésű, Hello Ugar fesztivál keretén belül zárta az utolsó napot. Boti még soha nem volt fesztiválon és a koncert is elég kései időpontban kezdődött, de azért is bevállaltuk 😊
A kocsinkba pattantunk és szűk fél óra alatt meg is érkeztünk a helyszínre. A parkoló azonban elég messze volt magától a fesztiváltól, így egy negyed órás séta köszöntött bennünket még mielőtt a fesztivál területére beérhettünk volna. A biztonsági személyzet és a fesztivál szervezői azonban meglepően kedvesek voltak. Utoljára talán még Párizsban, Disneylandben tapasztaltunk ilyen közvetlenséget és kedvességet a gyerekekkel való kommunikációt illetően. Mindenki aranyos volt Botival és a fesztiválozók közül is sokan szólították meg vagy ejtettek el az irányába egy kedves mosolyt.
A koncerten ettünk, ittunk nagyon finomakat (a töltött lángos tekercs valami isteni volt!) és a WWF standján is hosszasan időztünk. Ez utóbbi helyen Boti különböző játékokat próbálhatott ki, majd a végén még egy panda macis tetoválást és matricát is kapott. Mondjuk indításnál rögtön lecsapott az önkéntes szeme láttára egy bogarat.. igen, az állatvédők standján! Igazi kis lázadó… 😆 Még párom, Kriszta a 30Y koncertet nézte, mi Botival felfedeztük a fesztivál területét, repkedő drónt követtünk és majdnem igazi lovakat is sikerült simogatnunk.
Este pedig végre az Anna and the Barbies-t is meg tudtuk nézni és hallgatni. Itt azonban a főszervező Anna láthatóan csak ásványvizet fogyasztott, ennek megfelelően kicsit kulturáltabbnak, család barátabbnak éreztük ezt a koncertet a zúzósabb hangszerelés ellenére is. A poénos átvezetők helyett pedig a fesztivál segítőinek méltatása kapott fő szerepet. Nekünk, mint közönségnek ez kicsit unalmasabban hatott, mint azoknak akik részt vettek benne, de azért örülünk, hogy a részesei lehettünk!
A zöld lézerpöttyök között táncoló Boti is elfáradt a koncert végére, így a karunkban cipelve tértünk vissza a kocsinkhoz, néhány tucat szúnyogcsípéssel és egy szép estének az emlékével.
Noha a puszta még egy utolsót azért belénk rúgott, amikor elhagyva a parkolót, egy gödör miatt letépte a rendszám táblánkat, megfogadtuk, hogy ha tehetjük, jövőre is ellátogatunk majd erre a gyerekbarát fesztiválra! 😘
Ha tetszett az írásom, kövessetek Facebookon és Instagramon is
és nyomjatok rá a Tetszik gombra! Köszi!
Neked is van véleményed a témáról? Írd meg most!