Így rémültünk halálra, az XXL Extrem horrorhintán

Bár, mi már megünnepeltük április végén az idei majálist Szegeden és Deszken, május elseje is tartogatott számunkra érdekességeket! Kígyót és csótányt simogattunk, barátokkal sétálgattunk és halálra rémültünk a vidámparki XXL Extrem horrorhintán 😱, ezután felfordult gyomorral lángost és pizzát ettünk.

Látogatás Magyarkanizsára és játszóterezés apucival, kettesben

Az egész ugyebár a korai, április 28-ai majálisozásunkkal kezdődött. Másnap, 29-én hazalátogattunk szüleimhez Vajdaságba, Szerbiába, Magyarkanizsára. Itt egy isteni finom, bográcsos csülkös babot ettünk öcsém jóvoltából és Boti is kijátszhatta magát unokatesójával, Marával. Miután az édes kis feleségem, Kriszta az autónkat is alaposan kitakarította, néhány óra látogatás után, vissza is mentünk még aznap Szegedre.

A hétfői napot, Botival két és fél óra játszóterezéssel töltöttük kettesben. Közben Kriszta otthon takarított és edzett. Jó volt ez az apa-fia délután. Boti is jól viselkedett szerencsére 😉  Sokat csúszdázott, sokat nevettünk és aranyos volt, ahogy a kezemet fogva sétáltunk oda is és vissza is. Aztán persze volt ám “apuci”-zás 😁

Május 1 Szeged, Etelka sor

Végül eljött az igazi majális is, amikor ismét kimentünk a 2018-as szegedi majális helyszínére, az Etelka sorra. Most azért jelentősen nagyobb tömeg volt kinn, mint amikor néhány nappal korábban voltunk ugyanitt. Botit ismét felültettük 5 körre, egy általa kinézett sínen futó kamionba, amire elég sokan pályáztak, így negyed órát ott ácsorogtunk a 30 fokban, mire bele tudtuk ültetni a gyereket. 😌

Közben megérkeztek barátaink is, Anita és Gergő, valamint két édes kislányuk; a Botinál valamivel idősebb Réka és az alig néhány hónapos kishúgi: Rebeka is. Velük a lányok nagypapája is eljött és gyorsan egymáshoz verődve folytattuk a retró majális felfedezését. Réka és Boti közösen vágtak neki a körhintázásnak, a kis vonatozásnak és később még pecázhattak is ajándékokért egy bódénál (mondjuk víz az nem volt a műanyag halak alatt, de ez a gyerekek élményén mit sem változtatott).

A számtalan étel árus mellett egyszer csak leszólított bennünket Csabi, a bohóc. Megpróbált minket csillámtetkózásra invitálni a kis sátorkájukba. Mivel több ilyen rendezvényen is ingyenes szokott lenni a csillámtetkó és itt sem volt kiírva semmilyen ár, ezért csak illedelemből kérdeztem meg, hogy mennyibe kerül. Az anyagias Csabi bohóc, azonban nem aprózta el a dolgot, ugyanis 2000 forintért kínálta a gyerekeknek a máshol ingyenesen (vagy ennek az árnak a töredékéért) kínált csillámtetoválást, amihez nagylelkűen egy hajtogatott lufit is felajánlott bónuszként.  Mi mindenesetre ezt drasztikusan soknak tartottuk és inkább tovább álltunk. 🤗

Boti azonban kinézett egy mini buszt, ami egy picinyke játszóházzá volt kialakítva, kimondottan pár éves gyerekeknek. Hozzászokva az Auchan játszóház árképzéséhez (amely azért lássuk be minőségében és terjedelmében bőségesen felülmúlja ezt a mini gyerekketrecet), nagyon meglepődtünk, hogy itt az 5 perc majdnem dupla annyiba kerül, mint az Auchan játszóházban fél óra! 😲 No de nem volt mit tenni, a percenként 100 forintért ketyegő játszóházba beengedtük Botit is, de csupán 5 percre… Mondjuk a kifizetett összegért blokkot itt nem kaptunk (mint ahogy korábban az ugráló várnál sem akartak adni, csak mikor látta a nő, hogy felírom magamnak ezt a kiadást, akkor kapott elő egy átdátumozott példányt). Az 5 perc azonban egy kisgyereknek valószínűleg egy felnőtt időszámításában 5 másodpercnek felel meg, így mire Boti elindult volna jobban is felfedezni azt a néhány játékot, ami rá várt, már jöhetett is ki. Önszántából persze nem jött össze a dolog, így Kriszta sietett a segítségére, hogy kirángassa onnan 😋

XXL Extreme horrorhinta

A nap – és talán az életünk – egyik legmeghatározóbb momentuma azonban az XXL Extreme horrorhinta (Extrém XXL hinta) volt. Bár Kriszta és Anita boldogan ült fel előtte a Speedy nevű gyorsvasútra, én azért egy kicsit rettegtem már ettől is. Azért amikor Kriszta megkért, hogy én is menjek vele egy kört, akkor kaptam az alkalmon, hiszen apukaként elég kevés dolgot tudunk kettesben kipróbálni párommal. Ezért Botit Anitáékra hagyva, együtt ültünk fel kettesben a Speedy-re. Kriszta élvezte, de nekem nem volt nagy szám. Volt néhány izgi pillanat közben és egy helyen eléggé megrántott, de nem kívánkoztam újra felszállni rá. 😐

Ezután azonban, én kinéztem magamnak a legfélelmetesebb vidámparki látványosságot, az XXL Extreme körhintát. Ez a kalapácshinta sajnos a “horrorhinta” nevet is viseli, hiszen nem is olyan régen halálos baleset is történt egy elromlott ilyen körhintán… Ezt persze mi akkor még nem tudtuk, és szerencsére itt nem is történt semmi baj. Kriszta ettől függetlenül úgy döntött, hogy ő inkább erre nem kísérne el, de Anita bátran vállalkozott, hogy akkor majd mi kettesben felülünk rá. Már éppen be akartunk szállni, amikor a párom meggondolta magát és mellénk szegődött. No, ezt azóta már nagyon megbánta! 🙃

Amikor felültünk a hintára, engem biztonságos érzés fogott el, ahogy magamra húztam a rögzítőt és becsatoltam a biztonsági övet. Bár többünkét nem is ellenőrizték le, én bíztam magamban és az eszköz biztonságában. Anitát azonban már ekkor egy kisebb pánik kapta el, hogy miért nem nézik már meg, hogy jól van-e bekötve. Azonban ellenőrzés nélkül is elindultunk. A hinta szépen lassan körbe körbe forgott. Ezt szinte alig vettük észre, hiszen közben előre és hátra is himbálózott. Olyan érzés volt, mintha egy felnőttekre szabott óriás hintán lökdösne valaki és extraként picit pörgünk is közben. Nem is értettem, miért vannak ezen úgy kiakadva az emberek. Tökre tetszett! 😃

Aztán azonban, elindult az igazi attrakció. Egyre gyorsabban és egyre magasabbra lengtünk ki és a testünket olyan erő szorította az ülésbe, hogy az agyunkból és a legtöbb végtagunkból ismeretlen helyekre távozott a vér a szervezetünkben. 😖 Olyan erővel láttuk közeledni a földet, hogy egy az egyben halálfélelem fogott el bennünket. Hiába tudtam, hogy egy “játékon” vagyok, nem tudtam parancsolni az agyamnak és a testemnek. Önkénytelenül is összerándultak a végtagjaim és az izmaim. Az egész testem a halál ellen küzdött. Bár én nem vagyok az a tipikus félős és megijedős fajta, ez az élmény azonban nálam is messzemenőn túlszárnyalt minden eddigi érzést, amit valaha is tapasztaltam. 😵

Még soha nem volt ilyen, de úgy ordítottam, ahogy csak a torkomon kifért. Hol azt, hogy soha többé nem fogok ilyenre felszállni, hol pedig azt hogy ez “K*rva jóóó!” 😱 Ez a kettős érzés kerített ugyanis hatalmába. A halálfélelem és az eufória rettentő kettőse. Miután végre letelt az a 2:30 perc (igen, mindössze két és fél perc!) ami fenn, végeláthatatlannak tűnt – kiderült, hogy Anita közben elájult, Kriszta pedig úgy remegett, hogy segítenem kellett neki kiszállni. Nekem a torkom kiszáradt, elsápadtam, kihűltem és órákon át rosszul voltam, hányingerem volt, szédültem. 🤕

A két lány egyöntetű véleménye az volt, hogy inkább szülnének újra mintsem újra felüljenek erre a halálhintára. Tényleg iszonyatosan ijesztő és testileg megterhelő volt. Talán 10-15 évvel ezelőtt nem lett volna az, de mai fejjel nézve már sajnos így kellett megélnem, megélnünk 😳

Miközben “józanodtunk” a leginkább a vodka okozta másnaposság állapotát előidéző hinta után, a gyerekek megnézték és megsimogatták a Szegedi Vadaspark állatait, egy óriás csótányt és egy cuki kígyót is. A vásárolt lángost és pizzaszeletet azonban nem tudtuk elfogyasztani a hinta utóhatásai miatt, ezért hazamentünk, hogy testileg és lelkileg is kikapcsolódjunk és feldolgozzuk ezt a sok-sok eseményt, ami a néhány nap alatt történt velünk…

Persze azt már akkor is tudtuk, hogy másnap még Mórahalomra is menni fogunk az Erzsébet fürdőbe, de arra nem számítottunk, hogy aznap délután Boti egy újabb kis barátot is talál majd magának… de erről majd egy következő posztban mesélek Nektek!