Ki viseli jobban a betegséget: anya, apa vagy a gyerek?

Bár úgy terveztem, hogy a nyereményjáték sikeres lebonyolítása után, az első cikkem a szobatisztaságról fog szólni, sajnos közbe jött valami: Boti lebetegedett. Egyik pillanatról a másikra felment a láza 39 fok fölé. Mondjuk már hétvégén, amikor még lakodalomban voltunk együtt Szerbiában, már gyanús volt, hogy nem úgy eszik, ahogy szokott. Mondtuk is, hogy Boti csak akkor nem eszik rendesen, ha beteg lesz… aztán, sajnos igazunk lett.

Betegen tetőzik nálunk az “apa-mánia”

Boti eddig is nagyon apás volt, most azonban a végletekig feszíti a húrt a családi békében azzal, hogy mindent csak apának szabad és kb. csak apuci ápolgathatja és vigasztalhatja meg. Ez a hétköznapokban is okoz gondot és kellemetlenséget, de most valami hihetetlen szintre emelte a kizárólagosságot irányomban a gyerek. Ezért nem elég, hogy Kriszta itthon van vele, Nekem is muszáj volt kivennem néhány nap szabadságot, hogy Vele lehessek. Az egész napos sírások és mini hisztik felváltva csapnak át “apa-mániába”. Azaz, nem jó ha anya adja be a gyógyszer, ha anya fürdet, ha anya fekszik mellé… csak is apuci kell! Szegény Kriszta már egészen rosszul érzi magát emiatt…

Viszont rám még több gond hárul emiatt, hiszen a munkahelyemen is egyre több feladat várna rám sürgősen, de szinte esélytelen, hogy itthon is a géphez üljek. Boti azonnal megrohamoz és sírva elrángat. Egyedül a délutáni alvás (ami egyébként már rég megszűnt, csak most a betegség miatt visszatért egy rövid időre) és az esti lefektetés után tudok a géphez ülni és haladni valamennyit. Ráadásul nem csak a munkahelyemen tornyosulnak a rám váró feladatok, hanem a cikkírós és webfejlesztős egyéni vállalkozásomban is. Közben pedig én őrlődök, hogy Krisztával sem tudok lenni, munkákkal sem tudok haladni és a házi munkák (takarítás, bevásárlás, főzés stb.) is fényévnyi távolságra kerültek tőlem. Botinak pedig ezek ellenére (a saját betegségén túl) olyan óriási gondjai vannak, mint hogy apuci miért ugrik el a WC-re…

Ki a jobb beteg: anya, apa vagy Boti?

Örök kérdés, hogy vajon az apáknak miért sokkal rosszabb egy megfázást is túlélni, mint például egy szülést egy anyukának?! A gyerekbetegség valahol a kettő között helyezkedik el. Még egy apa 37,1 fokos “lázzal” is képes előadni a hattyúk halálát és papot hívatni, hogy feladassa az utolsó kenetet, addig az anyák képesek 38 fokos lázzal is ugyanúgy kimosni, kiteregetni, főzni, elmosogatni és mindenkit kiszolgálni egyetlen rossz szó nélkül. Nálunk is ez a helyzet. Boti betegsége mellett azonban az én torkom is elkezdett fájni, köhögök egész nap és a szemem is könnyezik és viszket. Mondjuk, lehet ez inkább allergia, de rendkívül nehezen viselem. Kriszta is lebetegedett picit, neki 37.8 Celsius a láza, mégsem panaszkodik és ugyanúgy pörög ahogy eddig, ahogy egy jó anyukához illik… Nekem meg az összes hasznos tevékenységem egész nap annyi volt, hogy hagytam, hogy a gyerek rajtam csüngjön és feladtam a nyereményjátékom nyerteseinek a nyereményeiket.

Boti, mint beteg gyerek, valahogy egy kicsit ilyen is, kicsit olyan is. Azért benne is férfi vér csorog, így egy mini térd sérülés miatt is képes sántítani, de 39,6 Celsiusos lázzal is képes szaladgálni. Bár tény, hogy kicsit olyan mintha be lenne drogozva… Egy gyereket ugyanis a magas láz, a torok fájás és a száj afta vagy éppen néhány megjelenő pötty nem állíthat meg semmiben. Boti látszólag jól van, csak sokkal nyűgösebb és sokkal-sokkal több apát igényel. Ezenkívül fél óráig is képes teljes erőből ellenkezni ha be kéne neki adni a gyógyszerét. Ezért most azt a trükköt alkalmazzuk, hogy a reggeli hideg kakaóban vagy a teájába keverjük bele az édes gyógy-szirupot. Régen nem volt ilyen gond vele, most meg egyik pillanatról a másikra elkezdte ezt a “Nem akajooom”-ozást. Azonban a megérkezett kézi poggyászoknak rendkívül örült. Nem törődve a 39 feletti lázával, beállt az ajtóba, hogy ő már most akar indulni Disneylandbe.