Kirándulás a hőgyészi levendula-farmra

A hétvégén ismét Tolna megyébe látogattunk, Hőgyészre, hogy egy új gyerekprogramként friss, illatos levendulát szedjünk. Közben persze meglátogattuk Zsuzsi mamát és a papát is. Emellett pedig sok rokonnal és ismerőssel is összefutottunk és egy kiadósat ettünk Szekszárdon az Aranykulacs Kisvendéglőben. 😁 Ez az út volt egyébként az első hosszabb kirándulásunk, amióta Boti nem hord pelenkát. A szobatisztasága jórészt sikerült is, egy-két apró bakit leszámítva. ☺

A szobatisztaság kezdete és búcsú a pelenkától

Mindig, mindenki mondogatta, hogy majd idén nyáron Boti le fog szokni a pelusról és hát így is lett. Bár erről majd akarok egy külön bejegyzést is írni, ha már 100%-osan sikerült a folyamat. Már egy-két hete ugyanis Botin sem nappal, sem éjjel nincs pelenka. Ő maga kérte, hogy vegyük le. Kezdetben a WC-re ült szűkítővel, majd a bilire, végül pedig most, egy békás fali gyerekpiszoár a favorit, ha éppen nem valami fát, követ vagy élő kacsát akar lepisilni az utcán. 😅

A mostani hétvége azonban nekünk is mérföldkő volt a szobatisztaság terén, hiszen van ez is olyan nehéz folyamat mint a dackorszak túlélése vagy a cumiról való leszoktatás. Boti azonban nagyon ügyes, csak néha kicsit akaratos, ezért nem tudhattuk, hogy a hosszú út alatt hogyan fog viselkedni pelenka nélkül. Szerencsére semmi baj nem volt. Bár nem ő kérte, mi azért megálltunk félúton Szeged és Hőgyész között, hogy megöntözzünk egy fát. 😋 Boti nagyon ügyes volt és egyszer sem adta jelét, hogy be akarna pisilni vagy zavarná, hogy nincsen rajta pelus. Így hát egész hétvégén pelenka nélkül volt. 99%-ban ez működött is, mindig szólt ha pisilni kellett neki, ám egy vendégségben, annyira belemerült a Legózásba Barbival, hogy egyszer csak becsurgott valami. 🤗 Az ottani bakit leszámítva azonban egész héten és hétvégén száraz maradt a kis gatyája. 😁

A hőgyészi levendula farm

Már az odafele vezető úton, kiszúrtuk Hőgyész határában, a nagy Levendula-Farm feliratot és a nyitvatartási időt. Kriszta el is határozta, hogy vasárnap elmegyünk és szedünk magunknak is otthonra az illatos növényből. Így is lett. Bár még soha nem voltam levendula farmon, így nincs összehasonlítási alapom, de úgy látszik túl sokat vártam tőle. A promóciós képeken és plakátokon ugyanis gyönyörű naplementés, teljesen sötét lila virágok tündököltek, a helyszínen meg gyakorlatilag fehér-lila színben úszott a hegyoldal. Ugyanis legalább annyi kamilla keveredett a sorok közé, mint amennyi levendula volt.

Azért azt sem írta sehol, hogy egy hegyoldalt kell megmászni, ahhoz, hogy elérjünk a levendulákig. A kacskaringós, dús növénnyel fedett ösvényen, sok helyen kitaposott földön és használt gumiabroncs belsőből kialakított lépcsőn vezetett át az út, hogy fenn kiderüljön, kellett volna metsző ollót is hoznunk magunkkal. 😆 Szerencsére Zsuzsi mama intézkedett és egy ott dolgozótól kölcsön kérte az övét. A három kis tasak egész gyorsan megtelt és a végére már a kezünk is illatozott a levendulától. Egyedül Boti nem bírt magával. Szaladgált fel és alá, hangyákat kergetett, gyíkokra vadászott és ha fél pillanatra nem néztünk oda, akkor a nehezen összegyűjtött levenduláinkat próbálta meg kiborítani a papírszatyrokból. 😄

Jóízű ebéd Szekszárdon, az Aranykulacs Kisvendéglőben

Még szombaton megbeszéltük, hogy elmegyünk egy hőgyészi étterembe ebédelni közösen Zsuzsi mamával és Kriszta nővéréékkel Mónival és Viktorral. Azonban azzal nem kalkuláltunk, hogy Hőgyészen pont most vannak a ballagások és egyetlen hely sincs a környéken. 😐 Így maradt a közel 40 kilométerrel arrébb lévő étterem, a szekszárdi Aranykulacs. A rövidke autóút után a számomra idegennek tűnő hegyoldalban leparkoltunk és betértünk a zsúfolt étterembe. Az étel nagyon finom volt – legalábbis amit én rendeltem. Bárány borda grillezett zöldségekkel és rizzsel. Viktor azonban nem lakott jól, ő elég kis adagot kapott, így Boti maradékát is felfalta. A végén még ettünk egy-egy adag palacsintát és kifizettük a számlát is. Egy kicsit soknak tartottam a közel 10.000 Ft-ot két felnőtt és egy gyerek adagjáért, hiszen hozzá vagyunk szokva, hogy korlátlanul eszünk Szeged-Algyő közti Kastélykert fogadóban, alig több mint 2500 Ft-ért és Boti után fizetni sem kell. Nem is csoda, hogy a 35. születésnapomat is itt tartottam. 😊

A hétvége persze tartogatott még sok-sok érdekes pillanatot számunkra. Hiszen voltunk fenn a papánál is, lenn Dorináéknál és persze a szokásos birka etetés sem maradhatott el a mamánál. Boti nagyon élvezte megint a sok-sok kalandot és jól viselkedett. Az állatokat és a falusi létet egyszerűen imádja. 👍 A hazafelé vezető utat pedig végig aludta. Ebben egy rövid szakaszon Kriszta is besegített neki, de így legalább meghallgathattam azokat a számokat az autóban, amiket mindig átkapcsol, amikor ébren van. 😆 A következő hétvége is tartogat számunkra érdekességeket, ugyanis a szüleim most értek haza a görög tengerpartról és szombaton ünnepli meg apukám a 61. születésnapját, másnap pedig Livi és Dávid szülinapjára vagyunk hivatalosak a gyümölcsösükbe. Már csak az addigi hétköznapokat kell valahogy túlélnem, ugyanis egy durva, két napos fogkezelésre kell mennem a fogorvosomhoz…. 😷 lehet erről is beszámolok még… ha túlélem! 😋