Költözés és albérlet keresés Szegeden, egy három éves kisgyerekkel

Hosszú idő után újra jelentkezem. Ennek a kényszerszünetnek több oka is volt. Egyrészt túl sok időt vett el a családomtól, másrészt szerettem volna többet foglalkozni a regényemmel. Ehhez létre is hoztam már egy írói blogot, ám a sors úgy hozta, hogy a könyv feléig eljutva, újabb akadályokat görgetett elénk. Az albérletet – amiben már három éve élünk – egyik pillanatról a másikra eladásra kínálta a tulajdonos, így új albérlet után kellett néznünk.

Gyerekkel nehéz albérletet találni Szegeden!

Bár lett volna időnk bőven a kiköltözésre, úgy döntöttünk, nem várjuk meg a nyár végi és őszi albérlet kivétel rohamot és amint találunk egy helyet, átcuccolunk. Az egyetemisták, főiskolások és középsulit kezdők ugyanis a nyár végén, ősz elején az összes szabad szobát és kiadó lakást elhappolták volna előlünk, ha nem nézelődünk addig még lehet. Sajnos az 1000%-ra ígért albérletet végül nem mi kaptuk, így keserű szájízzel vetettük bele magunkat az albérlet keresésbe.

Rá kellett azonban eszmélnünk, hogy ma Szegeden minden lakás ára el van szállva. Amikor még 2010-ben Szegedre költöztem, akkor 35.000 Ft-ért béreltem egy másfél szobás panelt Tarjánban. Aztán 90.000 Ft-ért laktunk a felsővárosban egy közel 70 négyzetméteres társas házi lakásban. Ilyen feltételekkel azonban manapság nem lehet már albérletet találni Szegeden. Az árak drasztikus emelkedése azonban a legkisebb problémánk volt, ugyanis kisgyerekkel szinte senki nem akarta nekünk kiadni a lakását.

A bérleményekbe előbb lehetett volna kutyát vinni mint gyereket. Még az az albérlet, ahol udvar volt és kimondottan családok számára hirdették, ott is az idős házaspár azt mondta, nem akarják hogy a szaladgáló gyerek idegesítse majd őket. Ahová gyerek mehetett volna, oda meg nem engedték, hogy bejelentkezzünk. Hiába kötelez erre a törvény, a legtöbben megtiltják, hogy hivatalosan is a lakcímen lakjunk.

Végül megtaláltuk az igazit!

Sok albérletet megnéztünk mire megtaláltuk az igazit. Csupán pár percnyire van sétálva is a munkahelyemtől, a város központjában. Az ára is ennek megfelelő, a mérete viszont ezzel ellentétesen arányos. Így rá kellett döbbennünk, hogy a 20 négyzetméterrel kisebb, bútorozott lakásba egy halom cuccunk nem fog beférni. Ezeket kénytelenek voltunk mélyen áron alul értékesíteni, szüleimhez átvitetni vagy egyszerűen kidobni. Persze az eladó termékek is megérnek majd egy külön blogjegyezést…

A tetőtéri pokol szinten forró lakástól az igényesen berendezett modern lakásig mindent megnéztünk, mire eldöntöttük melyiket vesszük ki. Botinak mondjuk a tök üres lakások is tetszettek. 😂 A költözés azonban rengeteg időt és energiát (no meg persze nagyon sok pénzt) emésztett fel. A két havi kaució és az első havi albérleti díj sok százezerre rúgott, amit az összes eladott bútorral sem tudtunk fedezni – ilyenkor azért jó, ha az ember szeret spórolni. Bár tény, hogy a könyvkiadásra tettem félre pénzt, de így, hogy nem maradt időm azzal foglalkozni, nem esett nehezemre beáldozni. A könyv pedig majd megjelenik jövőre, ha addig nem jön közbe már semmi…

A sikeres beköltözés után jöhetett pár új bútor, ami még a régi lakásban nem volt és az újban hiányzott. Ebben nagy segítségünkre volt Boti, aki profi bútorszerelőket megszégyenítő módon rakta össze a szekrényeket. Majd a rengeteg papírmunka és utánajárás ami a lakcím változással együtt járt (lakcímkártya, bank, internet, TV és telefon előfizetés, munkahely stb.)

Hamarosan újabb írások jönnek!

Mivel már nagyon régen írtam, muszáj lesz elmesélnem, hogy mennyi minden történt velünk ez az 1-2 hónap alatt is. Ezekről hamarosan beszámolok. Lesz majd szó lakodalmakról, debreceni kirándulásról, könyvtári programokról, az elveszett “Hörcsiről”, szentesi és szegedi szabadtéri programokról, óvodás gyereknapról, és elmesélem azt a történetet is, amikor egy vásárló biciklivel jött elvinni az eladó számítógép asztalunkat…

Ha tetszett az írásom, kövessetek Facebookon és Instagramon is
és nyomjatok rá a Tetszik gombra! Köszi!