Különös kis barátságok és ismerkedés szülőként

Gyerekkel sokkal nehezebb minden. Nem csak kikapcsolódni, de ismerkedni, új barátokat szerezni is. Mióta ugyanis Boti megszületett, a társasági életünk is fenekesen felfordult. Más lett az érdeklődési körünk, megváltozott az időbeosztásunk és sok mindenben korlátozottá váltunk. Azóta a korábbi barátokkal sem ugyanolyan a kapcsolatunk. Ritkábbak a találkozások mivel nem vagyunk már olyan érdekesek és rugalmasak mint korábban. A független életünkkel együtt, természetesen az éjszakai tivornyázásoknak is búcsút kellett intenünk. 😑 Bár tény, hogy amikor Boti azt mondta, én vagyok neki a legjobb barátja, hirtelen senki más barátságára nem is vágytam jobban! 😍 Ez mondjuk nem is csoda, hiszen van több olyan régi “barát” is, aki hónapok és évek óta nem ír vissza, hiába keresem fel…

Szerencsére, azért nem vagyunk teljesen egyedül itt Szegeden. Ágival és Petivel havi szinten találkozunk és Boti is imádja a cicájukat, bár ez a rajongás lehet nem kölcsönös. 😸  Botinak persze gyerek barátokra is szüksége van, ezért is jó, hogy egyre többször tudunk Rékával és Rebivel (meg a szüleikkel: Anitával és Gergővel) elmenni sétálni és közösen játszani vagy éppen olyan extrém kalandokat átélni, mint az idei majális volt. Rajtuk kívül azonban senkink nincs itt Szegeden, akiknek hasonló korú gyereke lenne mint Boti. Kriszta korábban – amikor még a Hajlat utcában laktunk – járt ilyen Baba-mama klubba, de ott sem sikerült igazi barátokat szereznie. Néhányan ugyan visszaköszöntek azután az utcán, de ennél mélyebb kapcsolat soha nem alakult ki egyikükkel sem. 😒
 

Ismerkedés szülőként a játszótéren és a játszóházban

Amióta elköltöztünk, Kriszta újra megpróbált ismerkedni, az itteni játszótéren. Volt is egy kedves anyuka, aki látszólag teljesen rendben volt. Még azt is felajánlotta, hogy segít Botit tisztába tenni a játszótéren. Bár már akkor gyanús kellett volna, hogy legyen, hogy mikor elment kidobni a kis “ajándék csomagot”, analizálni kezdte annak állagát, méretét és tanácsokkal látta el Krisztát, hogy mit etessen Botival, hová vigye orvoshoz stb. Ezen még átsiklott Kriszta is és még közös sétát is szerveztek ezzel az érdekes anyukával. A találkozón már világossá vált, hogy a túl lelkes nő iszonyatosan anyáskodó típus és közölte Krisztával, hogy őt az ég küldte, hogy segítsen Krisztának nevelni a gyerekét, mivel neki már van tapasztalata, Kriszta meg láthatóan nem ért hozzá… A fanatikus tanács tsunami mellé azonban enyhe passzív-agresszív viselkedés is társult. 😤 Ha észrevette pl Facebook képeken, hogy nem hívtuk el valahová, kérdőre vont, vagy ha mással mentünk sétálni akkor különös üzenetekkel bombázott… Nem hittem volna, hogy ilyen létezik, de végül a barátság féltékenység és követelőzés miatt szakadt meg, rendkívül gyorsan 1-2 találkozó után. 😐

A különös nő miatt egy ideig még játszótérre sem mert menni Kriszta Botival, nehogy összefusson ezzel a különös anyukával. Bár egyszer egy játszóházban találkoztunk egy közvetlen és kedves nővel, akinek a kislányával Boti nagyon jól eljátszott, búcsúzáskor semmiben nem maradtunk és mivel a nevét sem tudtuk, soha többé nem találtuk meg. Úgy éreztük magunkat, mint egy szerelmes tini, aki a buszon látott valakit, aki megtetszett neki, de elszalasztotta a lehetőséget, hogy több lehessen belőle. Vicc az egész, de azóta is sokszor emlegettük már, hogy vele/velük lehet jóban lehettünk volna. 🙄

Játék és barátság az unokatesóval és a kereszttesóval

Öcsémék kislányával Boti nagyon jóban van és sokat szoktak együtt játszani, főleg akkor, amikor mindketten hazautazunk Szerbiába, Magyarkanizsára a szüleimhez. Csabáék (öcsémék) sajnos elég messze laknak tőlünk, így csak havonta 1-2 alkalom jut az uncsi-tesós játszadozásra Marával. Ilyenkor persze önfeledten nevetnek a gyerekek és úgy viselkednek, mintha minden napot együtt töltöttek volna. A mami és tati udvara pedig telis-tele van jobbnál jobb játékkal és igazi halakkal, meg teknősökkel is. A hétvégi kiruccanások tehát igazi kalandozások a természetben. 🐢
 

Boti a kereszttesóját Mátét és testvérét Dávidot is nagyon szereti. Sok fiús játékot tudnak együtt játszani. Sajnos velük is elég ritkán tudunk találkozni, pedig rajta vagyunk az ügyön! 😇 Azonban ha hazamegyünk, rendszerint benézünk hozzájuk is. Volt, hogy már közösen sütögettünk az udvarban vagy éppen Botit próbálták megtanítani trambulinozni kisebb-nagyobb sikerrel. A húsvéti locsolkodás és a közös karácsonyozás pedig elengedhetetlen programok, akárcsak a születésnapozások. Most, hogy itt a jó idő, valószínűleg többet fogunk velük is találkozni és újra lesz idő az önfeledt játszadozásra. Úgy, igazi kisfiúsan! 🤘
 

A szomszéd kislány kerítésen túli barátsága

Botival sokszor szoktunk barátokat keresni, mert nagyon közvetlen és imádja a gyerekeket. A szomszéd kislány, Maja is nagyon kedves és közvetlen. Rendszeresen járunk a kerítéshez játszani vele. Boti már rengeteg virágot szedett neki és a kislány is “kis bajátom”-nak szólítja Botit. Már több mint egy éve járunk a közös kerítéshez játszadozni vele heti-kétheti rendszerességgel, ám a szülei nem ilyen közvetlenek. 1-2 esetet leszámítva még csak a kerítés közelébe sem jönnek ha ott vagyunk. A sima odaintésnél és/vagy köszönésnél velük sem jutottunk többre, pedig már 2 éve itt lakunk. Volt, hogy a gyerekek úgy labdáztak, hogy a kerítésen át dobálták egymásnak a labdát, de még egyszer sem hívtak át bennünket, hogy az ő nagy udvarukba játszhassunk közösen. Így ez a barátság is maradt “plátói” és továbbra is érezhetjük Botival úgy magunkat, mintha a csíkos pizsamás fiú című filmben lennénk.

Boti új kis barátja

Végül, nem is olyan régen, amíg Kriszta tornázott és takarított otthon, Botival kettesben lementünk játszani. Mivel Maja nem volt otthon, a kerítés helyett most az utcára mentünk. Ahogy kiléptünk, az utca vége felé kiszúrtunk egy pici gyereket aki az anyukájával motorozott. Miután megkérdeztem Botit, hogy merre menjünk sétálni, ő határozottan arra mutatott és mondta, hogy nézzük meg a kislányt. Mikor közeledtünk, akkor azért mondogattam neki, hogy nem biztos ám, hogy kislány motorozik, lehet, hogy kisfiú. Ezért ahogy melléjük értünk, Boti fennhangon csak ennyit mondott: “kisfiú!”. Egy kínos mosolygást követően a kisfiú anyukája megszólított bennünket. Megkérdezte, hogy volna-e kedvünk megmutatni a kisfiának, hogyan kell használni ezt a kismotort, mert ő éppen most tanulja, de egyelőre még nem túl lelkes. Boti persze azonnal felpattant és tanárként mutatta meg a titkos mozdulatokat, amivel a játék mozgásra bírható. A zsonglőrködés közepette szóba elegyedtünk az anyukával is és elárultuk nekik, hogy igazából mi éppen miattuk sétáltunk erre. ☺

Hosszan elbeszélgettünk, még a 15 hónapos Danival Boti jobban megismerkedett és a nap végére még az udvarunkat is megmutattuk nekik. Cserébe Boti, még Dani triciklijét is kipróbálhatta. Mielőtt haza mentek volna, még az apukával is megismerkedtünk. A kb egy órás rövid ismertség után azonban ismét előbújt az a bizonyos érzés, ami a játszóházban, hogy: jó lenne máskor is összefutni és dumálni, még a gyerekek játszanak. Mint egy szégyenlős tini kerülgettük a következő “randi” témáját, ám végül én vetettem fel a közös játszóterezés ötletét. Megadtam a nevemet és vártam, hogy a következő találkozót leegyeztessük majd a legnépszerűbb közösségi oldalon. Miután besiettünk anyucihoz, azonnal elújságoltuk, hogy szereztünk egy új kis barátot! 😊

Komikus az egész jelenet, ahogy vacsi közben az új ismertségről áradoztunk és 2 percenként kukkoltam a mobilomat, hogy vajon jön-e az a várva várt jelölés. A gondolatok forogtak a fejemben, hogy mi van ha nem is voltunk nekik szimpatikusak, vagy csak a nevemet nem értették, vagy csak nem akarnak többé találkozni… Azt hiszem utoljára szingliként éreztem ilyet, az első randik előtt. 😅 Végül, még aznap este megérkezett az ismerősi felkérés de a digitális beszélgetésig már nem jutottunk el. Másnap fixáltuk le a közös találkozót, ahová már Kriszta is jött. A gördülékeny és közvetlen beszélgetés során sok téma előjött, köszönhetően a hasonló korú kisfiainknak és az azonos érdeklődési köreinknek. Mint kiderült, Péter (Dani apukája) is a webfejlesztés területére tévedt, akárcsak én. 😄
 

A jó kis találkát újabbak követték és egy hét alatt 3-4 alkalommal is összefutottunk játszóterezni. A gyerekek is megkedvelték egymást és sok közös hintázós, csúszdázós és homokozós élményt szereztek egymással. Betti (az anyuka) szerint, pedig Dani egész jól szocializálódik Boti mellett. Már ölelkeztek és pacsiztak is, sőt, még én is sétáltathattam pár lépésnyit. 😁 Ez az egész apukás-anyukás ismerkedés persze kész kabaré volt mindkettőnk részéről. Nevettünk nem egyszer rajta, hogy olyan mint tiniként randizni.

Az állandó kérdések pedig ott cikáznak mindannyiunk fejében:

• Vajon szimpatikus vagyok-e?
• Nem mondtam-e valami hülyeséget?
• Vajon túl korai lenne meghívni őket?
• Én írjak rá vagy várjak még ő fog keresni?
• Remélem nem vagyok túl rámenős…

A legjobb az egészben, hogy a lányok is egymástól tartva voltak óvatosak egymással, mára viszont már közösen beszélik ki a flegma anyukákat és a neveletlen gyerekeket a játszótéren. 😋 Bár még csak másfél-két hete ismerjük őket, reméljük még sok-sok kalandot élünk majd át együtt és Boti igazi nagy tesós, jó barátja lesz majd Daninak. 😌