Megszületett a kislányunk! 1. rész: A szülés

Akik követnek Instagramon vagy Facebookon, azok már tudják, hogy egy gyönyörűséges kis hercegnő büszke apukájává váltam néhány nappal ezelőtt. Időm azonban azóta sem volt beszámolni a történésekről bővebben, és most is csak szakaszosan tudok majd írni róla, ezért úgy döntöttem, hogy több részben számolok be Zitus érkezéséről. Ebben, az első részben a szülést mesélem el Nektek. 😘

Szülés Szegeden, fogadott orvossal?!

Négy és fél évvel ezelőtt, Boti születésénél (amiről be is számoltam itt) nem volt fogadott orvosunk, mivel Krisztával nem volt egy ismerős nőgyógyász vagy szülész orvos ismerősünk sem és barátaink sem szültek még Szegeden, így ajánlásokat sem kaptunk. Akkor az éppen ügyeletes orvos segítette világra Botit, megdöbbentően családias és vidám környezetben Szegeden, a Női klinika szülészeti osztályán, a 105-ös szülőszobában. Bár a családias meghitt légkört valamelyest csorbította, hogy közel 8 tanuló nézte premier plánban Boti megérkezését.

Most azonban már felkészültek voltunk és Dr. Vincze Emőke szülész-nőgyógyász segítségét kértük, hogy vezessen bennünket végig a 9 hónapon és legyen ott a nagy napon is velünk. Ő ezt örömmel vállalta és mi 100%-osan meg is voltunk végig elégedve vele! A havi vizsgálatokat is ő végezte és Kriszta vércukor eredményeit és kórházba kerülési körülményeit is végig nyomon követte. Segített mindig, ahol csak tudott.

Nem volt egy könnyű terhesség

Szegény Kriszta nagyon megszenvedte Zitus kihordását. Az első 8-10 hetet gyakorlatilag végighányta és az ágyból sem tudott felkelni. Azután, egy ájulást követően bekerült kb. egy hétre kiszáradással a Női klinikára, ahol nem csak egy aranyos barátnőt szerzett (Anita személyében, aki szintén a napokban fog szülni – és ezúton is szorítunk neki 😉), hanem nagy akaraterőt is, hogy végigcsinálja ezt a terhességet.

A második trimesztert a magas, terhességi vércukor nehezítette meg. Igaz, Botival is diétáznia kellett, most azonban a legszigorúbb szénhidrát diétát kellett követnie és naponta számtalanszor megszúrnia magát és naplóznia a vércukor szintjét. A napjai jó része az ételek grammra pontos kiszámolásával, étrend összeállítással, főzéssel és időben való étkezésekkel telt, ami nem kis lelki stresszt okozott neki, hiszen az inzulin is már szóba került, így nagyon vigyáznia kellett magára (és persze Zitusra).

Az utolsó trimeszter pedig a várakozás és az óriási pocak miatt nehéz, de ezt minden terhes kismama tudja. Mindene fáj, semmi ruha nem jön rá és persze napról napra imádkozik az ember lánya, hogy valami jelet kapjon, hogy mikor van itt az ideje, hogy indulhassunk szülni. Nyilván a magzatvíz csak a TV sorozatokban és mozifilmekben folyik el és nálunk ezúttal sem így alakult a forgatókönyv.

Az utolsó időszakot pedig a COVID-19, koronavírus miatti vírushelyzet is stresszessé tette, amit bónuszként kaptunk a sorstól a terhesség végére. Sokáig kérdéses volt, hogy egyáltalán apás szülésre lesz-e lehetőségünk. Még egy influenza elleni oltást is felvettem, mert volt egy időszak amikor csak ezzel engedték be az apukákat. Végül, szerencsére ismét ott lehettem Kriszta mellett, akárcsak néhány évvel ezelőtt.

Eljött a nagy nap, megszületett Zita!

Kriszta május 3-ra volt kiírva (pont anyák napjára, ami azért lássuk be egész jó szülés nap lett volna), de csak minimális fájdalommal küzdött aznap, amikor bement a kórházba. Bár Botinál is így ment be és ott közölték vele, hogy 5 perces fájásai vannak, irány szülni. Most azonban nem így alakult, simán hazaengedték, hogy itt bizony nem lesz baba.

Másnapra ismét be kellett mennie. Ekkor már azt mondták, hogy délután 4-re jöjjön vissza és pikk-pakk megszüljük ezt a kislányt. Ági és Peti segítségével erre volt is lehetőségünk, hiszen ők már reggel óta vigyáztak Botira. Nekik nem tudunk elég hálásak lenni ezért, hiszen több variáció után ugrottak be mint C vagy D terv. Köszönjük, hogy Rájuk számíthattunk ebben a nehéz és fontos időben! 😍

Még Boti a barátaink kisfiával; Zalánnal játszadozott, addig mi délután 4-re bementünk a kórházba. Ezalatt meghallgattuk körülbelül 15 alkalommal Kriszta egyik kedvenc számát (Dance Monkey (metal cover by Leo Moracchioli feat. Rabea & Hannah)), ami ezentúl már mindig erre a napra fog emlékeztetni. Leparkolásunkkor szóltak is, hogy oda ne nagyon álljunk mert reggeltől az ott munkaterület lesz – akárcsak a kórház környéki összes parkolóhely amit nyilván pont akkor kellett ledózerolni 🙄 Én azért mondtam is nekik, hogy csak beugrunk szülni, aztán itt sem vagyunk.

Még a rokonaink már kb negyed és fél öt körül írogattak, hogy mi újság, mi még a váróteremben ücsörögtünk. Később Krisztát előkészítették és az ismerős családi öltözőben én is magamra kaptam az legkisebb: XL-es apás szülési pakkot. Ezután megkaptuk pont azt a családi szülőszobát, ahol négy és fél évvel ezelőtt Kriszta, Botit is a világra hozta. A 105-ös teremben körülbelül este 7-ig semmi sem történt. A burokrepesztés és az oxitocinos infúzió bekötése után felpörögtek az események. A CTG-n pedig egyre magasabbra kúsztak az értékek. A lelket egy nagyon kedves szülésznő: Korda Anett tartotta Krisztában és engem sem hagyott unatkozni. 😄

Bár úgy terveztük, hogy most is kérünk epidurális érzéstelenítést, erre már nem maradt idő, így este 9 óra 55 perckor már fel is sírt Gutási Zita, pont ugyan abban a szülőszobában, ahol a bátyja, Boti is annak idején. Kriszta rendkívül ügyes volt és a legdurvább, utolsó fél órát néma meditatív állapotban tűrte, amit a jelenlévők is csodálattal és ámulattal néztek.

Miután Anett segítségével természetes úton és gátvédelemmel megszületett Zitus, a köldökzsinórt ismét én vághattam el. Bár meg nem foghattam, megsimizhettem és megpuszilhattam én is. Nekem az is bőven elég volt. Olyan aranyos volt, ahogy az anyukája mellkasára helyezve a szemébe nézett a gyönyörű, kék szemeivel. Mintha csak azt üzente volna neki: – Köszönöm anya, hogy végig kitartottál, ezért örökké hálás leszek Neked! 🤗 és persze ilyenkor minden anya azt gondolja, megérte ez a 9 hónap!

A vírusos helyzetre való tekintettel én nem maradhattam már velük sokáig, haza kellett mennem. Kinn azonban észrevettem, hogy teljesen körülszalagozták a kocsimat az útépítők, így vagy fél óra volt még kiálltam nagy nehezen a tök üres helyszínről – miután minden ismerőst és rokont telefonon értesítettem a nagy hírről, miszerint 2020.05.04-én 21:55-kor világra jött Gutási Zita, 49 centiméterrel és 3570 grammal (pont 100 grammal és 1 centivel többel mint Boti). És persze örömmel újságoltam el mindenkinek, hogy nála szebb újszülött kislányt még soha nem láttam! 😍

Folytatása következik hamarosan…

Ha tetszett az írásom, kövessetek Facebookon és Instagramon is
és nyomjatok rá a Tetszik gombra! Köszi!