Néha eltűnődöm, hogy mennyi mindent tud már két és fél évesen Boti. Nemrég hoztuk még csak haza a szülőszobából és most meg már kész nagyfiú. Próbáljuk kiélvezni a gyerekkorát amíg lehet, hiszen egy kettőre itt az óvoda, aztán az iskola, majd állása lesz, megnősül, elköltözik, mi meg maradunk Krisztával kettesben egymásnak. Ez a letargikus gondolatmenet már most elszomorít, pedig még csak nemrég született, de már most többet jelent számunkra mindennél a világon és szeretnénk minél tovább kiélvezni a Vele töltött időt! 😚
Boti április 26-án volt pont két és fél éves és a napokban gondolkodtam el rajta, hogy milyen okos és ügyes nagy fiú már és hogy milyen sok mindent tud a világról. Bár soha nem járt bölcsibe, mégis nagyon közvetlen, kedves és barátkozó. Bár ennek azért hátrányai is vannak, amikről még fogok írni a következő írásaimban. Boti mindig is nyitott volt a világra és bár kissé akaratos és türelmetlen, a legtöbbször el is éri a célját.
Krisztával sokszor nézzük, ahogy édesdeden alszik esténként az ágyikójában és napról napra egyre nagyobb és okosabb. Pedig még csak két és fél éves! Azt hiszem bátran kijelenthetjük, hogy Boti, életünk nagy műve. 😁 Sokan keresik az élet értelmét, én úgy érzem már megtaláltam!
Néha átfut a fejünkön, hogy mennyi mindenen is mentünk már keresztül az elmúlt években. Nemrég még azon aggódtunk, hogy soha nem fog összejönni a kis baba, amit annyira szeretnénk, aztán egyszer csak, már nagy hassal tervezgettük a gyerekszobát és online nézegettük a babaágyakat és azon kaptam magam, hogy a böngészési előzményeim jó része a születendő kisbabánk körül forog.
Az első 4D ultrahangos kép Botiról
Még meg sem született Boti, de sorra nézegettük a terhesség hétről-hétre írásokat és szinte napra pontosan tudtuk, hogy a pici éppen hány centis, mije fejlődik éppen akkor és hogy még hány hét van hátra a nagy napig, amikor meg fog születni a csöppség. Az első digitális szívdobbanás, az első mocorgás és a hullámzó pocak látványa mind-mind olyan feledhetetlen momentum volt az életünkben, ami már Botihoz köthető, pedig még meg sem született.
Emlékszem, az első 4D ultrahangra, amikor az orvosok egyértelműen kijelentették, hogy ez bizony kisfiú lesz. Akkor fogalmazódott meg bennünk az addig „Fannika” néven emlegetett leendő kislányunk új és végleges neve, a Boti. Hiszen valamilyen csoda folytán, már akkor megéreztük milyen lesz a kisfiúnk jelleme és Krisztával egyhangúan tudtuk, hogy Ő bizony Boti kell, hogy legyen.
Esténként mindig egy versikével tértünk nyugovóra, amit apuci mondott Botinak. Ezt a verset még most is nagyon szereti Boti és sokszor mondja, hogy meséljünk arról az időszakról, amikor még „Boti pici volt”. Mi pedig végeláthatatlanul áradozunk arról a kis csöppségről, aki felfedezte szépen lassan a nagy világot. Megismerte a szüleit és rendkívül gyorsan a világ legboldogabb emberévé tette őket. 😍
Itt még csak mászni tudott
Boti szerencsére semmiben nem volt elmaradva kortársaitól és mindent időben vagy annál valamivel korábban elkezdett csinálni. A legkorábbi nagy sikerélmények, mint a nézelődés, a saját végtagok felfedezése vagy az első szívből jövő kacaj, egy szülő számára a világot jelentik. Az idő múlásával pedig egyre több mindenre lett képes a gyermekünk. Talán a gyereknevelési trükköknek is köszönhető vagy csak a szívből jövő szeretetnek és a sok gondoskodásnak, hogy Boti azzá az okos két és fél évessé vált, akit mindenki úgy szeret. Mindenesetre mi rendkívül büszkék vagyunk rá, hogy ennyire nyitott és vicces kis fickóvá érett, a bölcsibe járás nélkül is. 😊
Boti rollerezni is tud
Neked is van véleményed a témáról? Írd meg most!