Hétvégén megkaptuk a meghívónkat Karesz barátom és menyasszonya, Milica lakodalmára, amely pont egy nappal lesz a mi, 5. házassági évfordulónk után. Idén pedig nem is ez lesz az egyedüli esküvő, ahová hivatalosak leszünk. Kareszék ügyesen és gyorsan hozták össze a lagzit, nekünk azonban több hónapnyi hosszú és fáradhatatlan munkánk eredménye volt, hogy minden úgy legyen ahogy azt megálmodtuk – meg, ahogy az másoknak is megfelel. Az idei esküvő áradat ugyanis bennem előhozta azokat az emlékeket, amiken 5-6 évvel ezelőtt mentünk át; vagyis a saját lakodalmunk megszervezésének minden előnyét és hátrányát, egészen a csodálatos, extrém-lila beteljesülésig. 😊
Mivel már akkor is szerettem írni, ezért nem csoda, hogy az egész esküvői előkészületekről is blogot vezettem, egészen a lakodalomig. Aki szeretné átrágni magát egy komplett, saját szervezésű lakodalom teendőin, az nyugodtan nézegesse vissza a bejegyzéseket a https://lakodalom.wordpress.com oldalon. A durvaság az, hogy több, mint 250 nappal a nagy nap előtt, már elkezdtük a szervezkedést és a készülődést. Sok helyről kértünk árajánlatot és egyes rokonok “erős” javaslatára és anyagi megfontolásból úgy döntöttünk, hogy inkább Szerbiában tartjuk meg a lagzit Magyarkanizsán, a szülővárosomban és nem Szegeden, ahol éltünk.
Bár a vőfély, akit mi szerettünk volna, arra a dátumra le volt már foglalva, minden más a terv szerint alakult. Egy nagyon kedves és szimpatikus törökkanizsai vőfélyt sikerült találnunk és az a zenekar is elvállalta a meghívást, akit szerettünk volna. A profi fotósokat és videósokat is sikerült megszereznünk arra a napra és a dekoráció és színkavalkád is a kedvünk szerint alakult. Egy szimpatikus pappal is leegyeztettük a templomi szertartást és a gyűrűket is profi kezek készítették el számunkra. Az esküvői frizurát és sminket is egy kanizsai, örök vidám ismerősünk vállalta el nagy megkönnyebbülésünkre. A kinézett helyszínen pedig még a nagy nap előtt volt is lehetőségünk megkóstolni a finom ételeket. 🍗
Szerencsénkre a felkért tanúk és násznagyok is elvállalták a felkérést és a vendégek meghívása is majdnem zökkenőmentes volt. Néhányan ugyanis az ülésrenddel nem voltak kibékülve, mások azzal fenyegettek, hogy el sem jönnek ha egy asztalnál kell ülniük ezzel vagy azzal és volt egy pár, akik elfelejtettek szólni, hogy mégsem jönnek. A hangos vitáktól sem mentes szervezkedés végére, azonban minden tökéletesen alakult. Az esküvői ruhákat kedvenc szegedi menyasszonyi ruhaszalonunkban szabták ránk és az piros, új asszony ruhát is innen béreltük. Bár a ruhák körül is volt kisebb gubanc, de ott végül sikerült talpunkra állni és végig vinni az elképzelésünket.
Vissza nézegetve a képeket és felidézve a blogban lejegyzetteket, még a számtalan probléma mellett sem csinálnám másként az egészet. Bár valóban számtalan problémával küzdöttünk és néztünk szembe, annak ellenére is, hogy magunkra vállaltuk mind az anyagi részét, mint pedig a megszervezés részét a lakodalmunknak. Sajnos alig volt olyan vendég, akinek minden megfelelt volna. Volt aki már abba belekötött, hogy melyik országban lesz megtartva, vagy, hogy ülésrend lesz, vagy, hogy a pincérek segítenek kiszedni a levest, pörköltet stb. Mások a templom választásba vagy a sétába kötöttek bele, még néhány meghívott már fél évvel a nagy nap előtt tudta, hogy neki nem lesz pénze erre, így inkább el sem jön (bár ez még mindig jobb volt, mint aki nem is szólt róla). 😕
Gond volt a név választással, a helyi szokásokkal, a díszítéssel, az ülésrenddel, a vendégekkel… egymást vigasztalgatva és ösztönözve kellett átvészelnünk az önszervezés minden percét, miközben életünk egyik legszebb napjára készültünk. Csak rossz volt átélni, hogy hosszú hónapok munkáját és a zsebeink legmélyéről összekuporgatott forintjainkat sokan teljesen figyelmetlenül ócsárolták a szervezkedésünket, öncéljaik és saját kényelmük végett… A testi, lelki és anyagi megpróbáltatások ellenére, azonban az esküvőnk hangulata, egyetlen este alatt feledtették velünk a számtalan gondot és annak minden percét élveztük!
Miután szerencsésen túléltünk egy majdnem autó balesetet és túl lettünk a kreatív fotózáson is, megérkeztünk a helyszínre és láttuk, hogy a díszítés, az asztalok, a színek úgy vannak, ahogy azt mi megálmodtuk és hogy a kedvenc esküvői zenekarunk csak nekünk játszik és, hogy mindenki aki eljött, az miattunk van jelen… az mindenért kárpótolt bennünket! 😍 Bár Kriszta sokszor emlegeti, hogy ő biztosan egyszerűbben csinálná, ha újra kezdhetnénk, de én örülök, hogy ilyen tökéletes lakodalmunk volt.
Ha tetszett az írásom, kövessetek Facebookon és Instagramon is
és nyomjatok rá a Tetszik gombra! Köszi!
Neked is van véleményed a témáról? Írd meg most!