Öregszem, vagy csak kevés a napi 24 óra?!

Nagyon boldog voltam, amikor megtudtam, hogy mennyi minden fog változni az életünkben: új ház, új város, új óvoda, új munkahely (iroda) és persze egy új gyerek.

Már az elején gondoltam, hogy időhiányban fogok szenvedni, de nem hittem volna, hogy ennyi elintézni való lesz. Azt hiszem kicsit túl vállaltam magam (vagy úgy mindannyian magunkat). 😮

Ahhoz, ugyanis, hogy új életet kezdhessünk nagyon sok követ kellett megmozgani, amiről már régóta tervezek egy hosszabb írást, de mivel még mindig nem értünk a végére, így nem tudnám befejezni a sztorit. Így amint minden helyreáll (és végre hivatalosan is Mórahalmon lakhatunk), összeszedek mindent azzal kapcsolatban, hogyan sikerült önerő nélkül építkeznünk és webfejlesztő irodát nyitnom Mórahalmon.

Két gyerek az nem kétszer egy gyerek!

Egy korábban indított szavazásomban is a legtöbb szavazatot az a válaszlehetőség kapta, hogy két gyerekkel, nem kétszer több a dolog, hanem sokkal többször. Ezt most már nekünk is be kell látnunk. Azt hittem, tök sokat fogok írni és képeket posztolni az életünkről, így, hogy már négyesben vagyunk. Titkon reméltem, hogy az apuci.blog is tartalmasabb, érdekesebb és színesebb lesz, azáltal, hogy már nem csak egy kisfiúnak, hanem egy kislánynak is az apukája lettem. 😍

Azonban, annyira sok a tennivalónk, hogy egyszerűen nem engedhetem meg magamnak a luxust, hogy naponta akár csak fél órát is mással foglalkozzak. Rengeteg ügyintézni való van minden területen (hivatalok, bankok, óvodák, okmányirodák, bútor beszállítások, építtetők …) ami minden napomból kiszakít egy jelentős szeletet. Ezenkívül Boti is állandó figyelmet igényel, akárcsak Zita. Az otthoni munkavégzés pedig nehezebb, mint gondoltam. Napi 4-5 óránál nagyon ritka esetben tudok többet dolgozni… Boti pedig mindig csak jönne, hogy játszunk már vele. Nekünk meg törik össze a szívünk akárhányszor el kell utasítanunk.. 😢

Volt néhány hetünk, amikor Zitus csak az anyjánál volt el és egy pillanatra sem lehetett letenni. Alig aludtunk, alig szóltunk egymáshoz és dolgozni is alig tudtam. Amit meg tudtam, azt meg nem fizették ki sajnos… így most az anyagi tartalékunk végéhez értünk. Sőt… no, de lesz ez még jobb is! 🙄

Semmire nincs időnk!

Már idejét sem tudom, mikor volt olyan, hogy unatkozzak. Már nem is tudom milyen érzés. Sőt, gyakorlatilag már a szórakozás fogalmát is kezdem elfelejteni. Olyan alapvető dolgokra alig jut idő, mint a filmnézés, beszélgetés vagy egy nagy kád vízben való fél órás fürdőzés… Ha géphez ülök, dolgozok. Nem chat-elgetek meg nézelődöm mint régen. Az itt töltött idő 100%-át ki kell használnom, ám így a régi ismerősökkel, barátokkal szinte teljesen megszakad a kapcsolat… Mobilozni nagyon ritkán szoktam, hiszen ha nem a gép előtt ülök, akkor éppen ügyeket intézek, gyerekekkel vagyok vagy éppen a házkörüli kötelező teendőket végzem. Estére 10-re pedig hulla vagyok. Régen hajnali 1-2-is simán filmeztem vagy dolgoztam, de a napi teendők testileg és lelkileg is lefárasztanak. Bár lehet, így közel a 40-hez, már a kor is közre játszik. Képes vagyok bármi közben elaludni: filmnézés, meseolvasás, játék vagy akár beszélgetés (igen, úgy is, hogy a saját mondatom közben). 😑

Nem gondoltam volna, de mióta itt élünk négyesben, még a saját szüleimmel való telefonálgatás is luxus számba megy, mert mindig van mit tenni. Minden időt be kell osztani, hogy miből vegyük el. A munkaidőből lehet leginkább, így azt áldozom be legtöbbször (most éppen erre a blogbejegyzésre, nagy lelkiiesmeretfurdalás közepette). 😖  De az Instagrammos és Facebook oldalas posztolások szinte teljesen elmaradtak, nem csak az apuci.blog-on, hanem saját idővonalamon is. Sajnos sem olvasni, sem írni (saját könyvemet), sem pedig játszani kedvenc PlayStation 4-es játékaimon nincs lehetőségem.

Azért sok jó dolog is történik velünk!

Szerencsére azért minden napra akad valami sikerélmény vagy szép pillanat ami miatt megéri felkelni és végiggürcölni a napot. Sokszor tartunk Botival például apa-fia napot és már Zita is tök nagyokat képes mosolyogni rám akkor is, ha anya nincs a közelében. 😜 Az irodát is kezdem berendezni, a ház is bővül-szépül és a kertet is próbáljuk gondozni. Több barát és rokon is meglátogatott már bennünket a közelmúltban és új ismerősök és barátok is lettek a környéken meg az új oviban is.

Azért jó lenne, ha volna elég időm pénzt keresni és a családdal is töb időt tölteni. Nem tudom mennyi idő még, ameddig minden rendeződik és végre nagyot szusszanhatunk Krisztával. Tegnap éppen mondtam neki, hogy milyen jó lenne egy este, szúnyogmentesen kiülni a teraszra és édes tablettás bort iszogatva nézni a csillagokat. ✨ (Ő persze közbeszólt, hogy ha már inni akarok, akkor miért pont kannás bort akarok inni?!). Azt hiszem, most már tényleg csak egy kis pihenés hiányzik!

Ha tetszett az írásom, kövessetek Facebookon és Instagramon is
és nyomjatok rá a Tetszik gombra! Köszi!