Otthoni munkavégzés: áldás vagy átok?

Ahogy már beszámoltam Nektek, tavaly év végén elbocsátottak a főállásomból. Így nem kellett megvárnom a kialakult korona vírusos helyzetet sem ahhoz, hogy otthoni munkavégzésre legyek ítélve. Ugyan volt több állás interjúm is, és úgy tűnt fel is vennének, végül úgy döntöttünk Krisztával, hogy inkább itthon maradok és egyéni vállalkozóként tevékenykedem a továbbiakban.

Home office: előnyök és hátrányok

Bár az otthoni munkavégzés csábítónak tűnik (#maradjotthon meg hasonlók), de azért nem minden olyan mint ahogyan arról álmodoztunk. Ugyan meg van adva valóban az a rugalmasság, amit egy főállás mellett nem nagyon tudnék bevállalni, mégsem dolgozom annyit, mint amennyit szeretnék és amennyit bírnék.

Talán az is hozzátesz az egészhez, hogy:

• A párommal bármelyik pillanatban mehetünk szülni
• A koronavírus miatt nincs óvoda, így a kisfiam itthon van 0-24 órában
• Éppen építkezünk, amihez egymillió dologra kell figyelni…

Csodálatos érzés, hogy a pocaklakó kislányunk anyukájával együtt élvezhetjük az utolsó hónapokat, heteket és napokat,és bár Kriszta tényleg mindent megtesz, hogy Botit lefoglalja, ő mégsem mindig hajlik a kreatív játékokra és inkább játszana szuperhősöset, katonásat vagy éppen nindzsásat velem. Sokszor szó szerint a nyakamból kell levakarni, hogy tudjak néhány órát dolgozni.

Jó esetben tehát napi 4-6 órát tudok dolgozni. Hiába próbálok akár már 6-kor felkelni, hogy még az ébredése előtt is aktivizáljam magam, a billentyű kattogására felébred és kicsoszog. Ehhez persze az is hozzájárul, hogy gyakorlatilag egy mini lakásban élünk. Én a pár négyzetméteres nappali/ebédlő/dolgozószoba egy sarkában rendeztem be az ideiglenes irodámat, amin kívül már csak egy kanapé és egy asztal fér csak el körülöttem, szó szerint karnyújtásnyira.

Óriási változások előtt állunk!

Terhesség, otthoni munkavégzés, korona vírus miatti kijárási korlátozás és házépítés. Ezt a szuper kombót sikerült így kifognunk egyszerre és egyik sem könnyíti meg a másikat. Nehéz úgy pénzt keresni, hogy közben vizsgálatokra kell járkálni (vérvétel, terhesgondozó, CTG, szülésznő stb…), Botira vigyázni, segíteni a házimunkában, intézni a hiteleket, a házépítést, a bútorvásárlást és úgy beosztani a vásárlásra szánt időt, hogy az ne délelőtt 9 és 12 közé essen. Ez a kijárási korlátozás és az idősávos vásárlás nagyon bezavar, hiszen már korán reggel be kell vásárolni ha valami hiányzik az ebédhez. Ebéd után altatás, alvás és aztán a legtöbb bolt 15-kor be is zár. Van, hogy csak késő délután jutok el bevásárolni a következő néhány napra. Ez persze mindenkinek ismerős, hiszen nem csak bennünket zárt el a külvilágtól a járvány.

A kistesó érkezése egyre jobban megviseli Botit is, aki bár nagyon lelkes, ugyanakkor izgatott is és nagy változást fog elhozni az új családtag az életében. Amellett, hogy nagytesóvá válik, az építkezés és a mórahalmi költözés is egy egészen új élethelyzetet fog jelenteni számára. Ezzel együtt pedig el kell fogadnia, hogy a vírus miatt már nem találkozik kedves kis csoporttársaival akikkel eddig járt óvodába, hanem majd egy új közösségbe csöppen nemsokára. Ez a sok nagy változás pedig akárhogy is nézzük, még egy felnőttet is megviselne… Ráadásul az eddig fixnek hitt felvigyázók is lemondták, hogy Botira vigyáznának amikor a kishúgi érkezik, így az utolsó pillanatokban kellett új terveket szőnünk, hogy kire bízzuk Botit az apás szülés idejére…

Hamarosan Mórahalomra költözünk!

Szeged egyik legdurvább környékén, a Mars térnél lakunk egy felújított, ám elég pici lakásban. Majd egyszer beszámolok az itteni körülményekről is, hogy Ti is tudjátok miért örülünk annyira, amiért nemsokára Mórahalomra költözhetünk egy saját építésű házba. Apukám ugyanis éjt-nappallá téve dolgozik azon, hogy embereivel elkészüljön álmaink otthonával, hogy mire a kislányunk megszületik – és Kriszta is kicsit felépül majd a szülés után – költözhessünk is.

A saját házunk dupla akkora lesz, mint ahol most élünk, és csak a terasza nagyobb lesz mint amekkora lakásba összeköltöztünk Krisztával, és ahol Boti is betöltötte az első életévét. A házunkban pedig végre lesz egy saját kis iroda helyiségem, ahol – remélhetőleg – már nyugodtabban tudok majd én is dolgozni.

Boti mindenesetre imádja a házat és a nagy saját udvart, ahol kifulladásig képes játszani. Mi pedig őt imádjuk, hogy a nap végére igazi “falusi” koszos, utcagyerekké alakul át. Mindig is tudtuk, hogy neki ez az élet való. Nagyon örülünk, hogy végre sikerült mindezt elérnünk. Csak azt nem gondoltuk, hogy ennyi mindenre kell majd egyszerre figyelnünk és ezer felé szakadnunk… Egy későbbi posztban majd mesélek a házépítésről is és arról, hogy hogyan tudtunk 0 Ft önerővel saját házat építeni.

Sajnos annak ellenére, hogy itthon vagyok január óta, mégsem lett több időm a bloggal foglalkozni, pedig mindig elhatározom, hogy majd többet írok. De addig, még a munkámra sincs időm, a hobbimra még annyi időm sem jut. Majd talán akkor, ha megszületik a kistesó, felépül a ház és elmúlik ez a korona vírus miatti kritikus időszak… Mindenkinek kitartást addig is!

Ha tetszett az írásom, kövessetek Facebookon és Instagramon is
és nyomjatok rá a Tetszik gombra! Köszi!