Zita vagyok, 9 hónapos

Sziasztok, Zita vagyok!

Apukám az utóbbi időben olyan elfoglalt, hogy úgy döntöttem, én magam írok már egy bejegyzést mert semmi hírt nem ad sem Rólam, sem a nagytesómról, Botiról.

Persze, mindig ott a kifogás, hogy olyan sokat dolgozik, hogy erre már végképpen nincs ideje, de igazából csak túlvállalja magát örökké. Szerencsére azért velünk is szokott elég sokat lenni, így megbocsájtom neki, hogy az apukás blogját elhanyagolja. Mindenesetre, most beszámolok én Nektek, hogy hogyan telnek a mindennapjaink, mióta megszülettem.

Mit tud egy 8 hónapos baba?

A napokban lettem 9 hónapos, így nem ártana elmesélnem, hogy miket is tanultam meg 8 hónapos koromra…

Bár anyuéktól leginkább csak azt hallgatom, hogy miért nem eszek és miért nem alszom. Nem értem mi bajuk van ezzel? Olyan sok dolog van a világon, minek pazarolnánk az időnket alvásra vagy éppen evésre? Éppen ezért ha nem úgy van valami ahogy szeretném, igen is hangot adok a dolognak és nyafogok vagy sírok, had tudják meg, hogy ez már nem az a világ amikor csak egy kisfiuk volt, akiről mást sem hallok, csak hogy milyen ügyesen evett és milyen ügyesen átaludta már 6 hetesen az éjszakát. No, majd meglátják mit kapnak tőlem… hát alvás időt azt biztosan nem! 😅 Éppen ezért a legjobban az éjszaka közepén szeretem gyakorolni a mászást, a felállás, az integetést, tapsolást, puszi küldést és a hangomat is kieresztem ha úgy van.. és általában úgy van! 😁

Enni igazából szeretek, csak azt nem amit kellene. Már a védőnő és a doktornénim is lemondott arról, hogy majd úgy vezessék be anyuék a kajákat ahogyan az a nagy könyvben meg van írva. Azt mondták “Zita, ilyen különleges kislány“.. igen, ők mondták, “különleges” vagyok! Így hát nem fogok én pépeket enni amikor olyan finomságok is vannak az asztalon mint a kolbász, a csevap, a töltött káposzta vagy a sült krumpli. De imádom a bundás kenyeret és a csokoládét is. Az édességért meg tudok őrülni! És bár még egyetlen fogam sem nőtt ki 9 hónapos koromra, azért elszopogatom az anyuéktól elcsórt falatkákat. Szóval eszek én, nem tudom miért gondolják anyuék, hogy fénnyel táplálkozom…  Képzeljétek! Még táplálkozási tanácsadóhoz meg gasztroenterológushoz is elvittek és még vért is vettek tőlem, csak hogy kiderüljön amit én naponta mondok, hogy nincs is semmi bajom. Jó, az igaz, hogy 9 hónapos koromra annyi kilós vagyok mint egy fél éves, de csak azért mert olyan sokat mozgok. 😋

Ugyanis tudok már mászkálni. Igaz, ezt leginkább csak olyan kommandós kúszásban teszem, de úgy haladok, mint a villám. Simán feltérképezem a házat ha egy pillanatra nem figyel rám valaki. Többször tűntem már csak úgy el és volt, hogy Boti ágya alatti bunkiban leltek rám, de a játékszobába is simán átmászom, hogy játszak ha éppen nincs jobb dolgom. Még Boti benti trambulinjára is simán felmászom.. mondjuk kellemetlen, hogy lemászni még nem tudok, így párszor már volt ebből problémám…

Elkezdtem már gyakorolni a négykézlábon járást is, de még csak apunak meg bátyusnak mutattam meg, hogy tudok én így is menni ha akarok. Anyu meg el sem hiszi. Pedig néha-néha előfordul, hogy 1-2 lépést így is megyek. Igazából gyorsabban haladok kúszva és kapaszkodva, akármit megmászom. Pár lépést már kapaszkodva is tudok megtenni és hát ha már így tudok haladni, minek kínlódjak a négykézlábon haladással?!

Ezeket tanultam már meg 9 hónapos koromra!

Apa, anya és Boti is nagyon büszke rám, hogy milyen okos vagyok. Azt mondják, látszik az értelem a szemeimen. Bár nagyon sokáig nem nevettem és anyuék olyan hülyeségeken is aggódtak, hogy miért nem veszek be semmit a számba mint egy “normális baba”.. és persze a neten a frászt is rájuk hozták azzal, hogy engem autistának bélyegeztek… de aztán csak bebizonyítottam, hogy simán tudom használni a kezeimet arra is, hogy a számba tegyek dolgokat. Most meg az a bajuk! A fene sem érti a felnőtteket!

Nevetni azért még mindig csak a legritkább esetben szoktam – amit rendszerint Boti vicceskedése tud kicsalni belőlem, azért mosolyogni meg kacarászni szeretek. Szerintem én egy jókedélyű babának számítok. Inkább az energiáimat olyan fontosabb dolgokra szoktam fordítani, mint a világ felfedezése. Alaposan és gondosan szoktam minden létező dolgot megvizsgálni és szüleim szájját lesve a betűket, hangokat is utánozni. 

Igen, tudok már pár szót is mondani. Noha a legtöbb esetben hablaty ami a számon kijön, anyuék már rajtakaptak többször is, hogy értelmes szavakat mondok! 😊

Már ismerem a “Nem”, a “Kérem szépen” és a “Tessék” szavakat. Bár hiába mondják, hogy ne dobjak le semmit az asztalról, az túl jó móka ahhoz, hogy hallgassak rájuk! A labdajátékokat nagyon szeretem, egész jókat szoktunk játszani itthon és ha kérik odanyújtom a lapbdát és el is veszem ha odaadják. Sőt! Már egy-egy vödörbe is bele tudom dobni ha megkérnek rá. Reggelente pedig a legjobb móka, hogy gyorsan felkapcsolom a zenét a hintaszékemben. Ez már a napi rutinom része! 😊

Az első szavaim: Anya (amit nem csak simán mondtam, hanem ráüvöltöttem amiért nem figyelt rám, biztosan megértemelte), Apa (ezt elég sokszor mondogatom), Baba (bár nem mindig babákra mondom), Mama (ezt meg csak úgy, a végtelenségig tudom folytatni). Próbálkoztam már Botit is megszólítani, de nem hallgatott igazán sem a “Bó”-ra, sem a “Bobó”-ra, de még a “Bobek”-re sem. Nem értem mi baja ezekkel, pedig anyuék is jókat nevettek rajta. 

Tudom utánozni a halacska tátogását és néha a kutyus ugatását is. Mostanában már puszit is tudok küldeni és óriási nyálbuborékokat pukkantgatok a számmal szánt szándékkal. Jó móka, próbáljátok ki Ti is! 😄

A tapsolás leginkább még háton fekve megy, de integetni már nagyon profi módon tudok! 👋

A kúszás-mászás mellett már a feltérdelés, az ücsörgés, a felállás és a kapaszkodva lépkedés is egyre jobban megy. Nem csoda, hiszen megállás nélkül gyakorlom is őket, még álmomban is!

Boti, a legtökéletesebb nagytesó!

No és itt van nekem egy nagyon vicces és imádni való bátyuskám: Boti. Azt hiszem senki nem kívánhatna nála jobb nagy tesót. Bár én utálom az öleléseket és a puszikat és ő ezekkel naponta késztet nyöszörgésre, azért titkon élvezem egy kicsit a túláradó gondoskodását! 😘 Botitól nem csak szeretetet, ölelést és puszikat kapok, hanem sok-sok játékot, rengeteg nevetést – mert ő a világ legviccesebb alakja – és mindig játszik velem ha szeretném! Már nagyon jókat tudunk jásztani és én mindenben próbálom őt utánozni. Egyedül az nem tetszik neki mindig, hogy pont azzal akarok mindig játszani amivel ő, hiszen az a legjobb játék mindig… De nagyon éretten kezeli a helyzetet és alig szoktunk veszekedni. Imádjuk egymást. Anyu meg apu meg elolvadnak, akárhányszor észreveszik, milyen nagyon jó a viszony közöttünk és milyen jókat nevetünk egymáson és egymással.

Egyelőre ennyi lett volna az én kis bejelentkezésem. Remélem apu is végre rászánja magát és ír majd újra posztokat az apuci.blog-ra, mert mióta elköltöztek Mórahalomra és én is megszülettem, olyan sok minden történt, de ő meg csak dolgozik-dolgozik… nem is értem minek, hiszen olyan sok érdekesebb és szórakoztatóbb dolog van a világon! No, majd győzzétek meg, hogy írjon többet, hátha Rátok hallgat! 

Üdvözlök mindenkit, legyetek jók! 😍

Ha tetszett az írásom, kövessetek Facebookon és Instagramon is
és nyomjatok rá a Tetszik gombra! Köszi!