A bárányhimlő, a Mikulás és a karácsonyi vásár Szegeden

Nem túl jó gyerekprogram volt, hogy másfél hétig Boti itthon lábadozott mert ő is elkapta azt a fránya bárányhimlőt, ami az ovis csoportját megfertőzte. Az érdekes az egészben, hogy sem láza nem volt, sem pedig túl sok pöttye és ugyanolyan elevenen teltek a napjai, mintha semmi baja nem is lett volna. Így viszont lekéste az óvodás fotózást is. Azonban az enyhe bárányhimlő pont addig tartotta itthon, még a Mikulás nem látogatott el az ovijukba, hogy ajándékokat osztogasson nekik. Így szerencsére arról már nem késett le és az előző nap küldött versikét is egy nap alatt betanulta… Sokszor vesszük észre, hogy ennek a gyereknek szivacsból van az agya! 😁

Már nagyon vártuk a Mikulást!

Még 1-2 éves volt Boti, addig nem kapott ilyen nagy hangsúlyt december 6-a, ám idén már hetekkel ezelőtt elkezdtük a készülődést a nagy eseményre és volt mire fogni, hogy mi miatt kell jónak lenni. Így Boti már nagyon várta, hogy valami szép ajándékot kapjon a Télapótól. Itthon azonban nagy csalódással fogadta, hogy egy kis virgácsot is rejtett a cipőcske reggelre – bár bevallotta, hogy megérdemelte azt is. 😅

Kriszta már egy egyedi adventi naptárt is készített neki, amiben minden egyes nap ki kell bontani egy-egy WC papír gurigából készült, fenyőfán csücsülő kis baglyot, ami valami kis meglepetést rejt. Boti nagyon élvezi napról napra nyitogatni az állatkákat és örömmel segített az anyukájának az én adventi naptáram elkészítésében is. Azért Kriszta sem maradt ki a jóból, ő egy DM-es nagy karácsonyi adventi naptárt kapott és így minden nap együtt nyitogatjuk az apró ajándékokat.

A Mikulás persze nem csak nálunk járt, hanem az óvodában is, ahol Boti szintén egy kis meglepetés csomagot vehetett át a nagy szakállútól. Mivel itt szülők nem vehettek részt, ezért nem is sokat tudunk a történésekről, de Boti nagyon élvezte a Télapóval való találkozást. Mi pedig nagyon örültünk, hogy aznap már mehetett az oviba és, hogy a piros pöttyei is kezdenek elmúlni.

Boti egyébként nagyon aranyos volt, mert idén több doboznyi ajándékot is összeállítottunk közösen vele, rászoruló gyerekeknek. A 4-5 cipős doboz csomagot ő is örömmel állította össze saját játékaiból. A végén már nekünk kellett leállítani, hogy azért a szülinapra kapott alig kipróbált, még szinte érintetlen ajándékoktól még azért ne váljunk meg.

Vendégekkel együtt látogattunk el a szegedi karácsonyi vásárba

Az ünnepekre lejött hozzánk Kriszta nővére Móni és vőlegénye Viktor is. Bár már mi hármasban is szétnéztünk a karácsonyi vásárban, velük is ellátogattunk hétvégén is. Azért lényegesen nagyobb tömeg volt szombaton, mint hétköznap. Nekünk kicsit hiányzott a karácsonyi zene, de a kürtös kalács és a forralt bor illata mindenért kárpótolt bennünket. Azonban a nagy attrakciót kihagytuk és nem ültünk fel az óriáskerékre, amely előtt a borsos ár ellenére is kanyargó sor állt, akárcsak a kürtöskalács árusok előtt.

A Széchenyi téren, a Kárász utcán és a Dóm téren is jártunk és miközben összefagytunk, finomakat ettünk is. Közben személyes adatainkat kiszolgáltatva, lehetőséget kaptunk az Erzsébet utalvány standján homokfestésre és Kriszta még egy termoszos bögrét is nyert, amit már régóta keresett mindenhol. Miután Móni flörtölt egy kicsit a göndör hajú hosztesz lánnyal és lebratyiztunk egy feltűnően közvetlen és haverkodó női biztonsági őrrel, megnéztük fél percig a digitális csomagolásba burkolózó Dómot, majd hazafelé vettük az irányt, miután Boti kétszer is felzabálta Viktor lángosát és körbe-körbe rohangált a szalma labirintusban.

Vasárnap “mami” és “tati” jött látogatóba. A fenséges ebéd után velük is kilátogattunk a díszfénybe úszó belvárosi utcákra. Akár csak az elmúlt években, most is sietésben voltunk a határ nyitva tartása miatt, de a kürtös kalácsot ezen a napon sem lehetett kihagyni. Boti örömmel próbálta ki ezen a napon a habkocka vár építős játékot és nézte végig a Bogyó és Babóca kiállítást sokadjára is. A karácsonyi vásár tehát idén sem okozott csalódást, bár az biztos, hogy egy ideig egyikünk sem kívánja majd meg a kürtös kalácsot! 😀

Ja, azt majdnem elfelejtettem mesélni, hogy Boti a karácsonyi vásáron is összefutott a Mikulással, akihez alig tudtuk nagy nehezen odarángatni, annyira meg volt illetődve tőle. A Télapó próbált vele beszélgetni, de Boti nem is szólalt meg. Egyedül annyit sikerült közös erővel elérnünk, hogy tartsa a markát, amíg a piros ruhás Mikulás tele nem tömi szaloncukorral. Itthon pedig, amikor mami megkérdezte tőle, hogy miért nem szólt vissza a Télapónak, Boti csak ennyit válaszolt: – Hát, egy kicsit megszeppentem! 😆

Ha pedig tetszett az írásom, kövessetek Facebookon és Instagramon is
és nyomjatok rá a Tetszik gombra! Köszi!