A palicsi állatkertben voltunk

Már nagyon régen voltunk Szerbiában, Palicson az állatkertben, ezért így, hogy jött az igazi tavaszi jó idő, úgy döntöttünk, hogy öcsémékkel és családjával elmegyünk közösen megnézni a régen látott állatokat. Már jó korán elindultunk, hogy biztosan ne legyenek sokan a határon és most először megnéztük az ásotthalmi kis határátkelő helyet. Az alig pár méteres határon percek alatt átjutottunk és a magyar vámost még Boti menő napszemüvegét is megdicsérte.

A palicsi tó

Mivel sokkal előbb odaértünk, mit ahogy azt terveztük és Mara, Jutka és Csaba még nem értek oda, ezért elmentünk és megnéztük a Palicsi tó hűvös partját. A szél ugyanis eléggé felerősödött, mire odaértünk. A hullámos tóban megpróbáltunk kacsázni lapos kövekkel, ami nem igazán ment egyikünknek sem, majd később pár valódi kacsa is meglátogatott bennünket némi élelem után kuncsorogva. Boti nagyon élvezte, hogy kb. 3 kilónyi sódert beledobálhatott a várakozás alatt a tóba, de annak nem örült, hogy nem fürödhetett benne 😁 Végül megunva a rettentő hideg szelet, inkább bementünk az állatkertbe és ott vártunk tovább.

Krisztával a Palicsi állatkertben

A palicsi állatkert

Az állatkertben szerencsére már nem volt olyan vészes az időjárás. Még várakoztunk, a mókás vidrákat, a beszélő papagájokat és egy kedves póni lovacskát boldogítottunk, majd mikor megérkeztek Maráék is, együtt folytattuk velük az utat. Mara hiper-űrsebességgel száguldozott az állatok között, Boti pedig rohant utána, így elég gyorsan lezavartuk az állatkertezést, ami közben egyedül az tízórai szünet volt képes lelassítani a gyerekeket. Végül a gyerekkorunk játszóterén ők is játszottak azokkal a hideg, vascsőből készült játékokkal, amikkel még mi is játszottunk 25-30 évvel ezelőtt. Nekem abszolút kedvencem a szürke hegyi papagáj volt, Boti pedig a fókát élvezte nagyon aki kimondottan nekik produkálta magát. Érdemes volt így is elmenni, hogy néhány állat a hideg miatt még nem bújt elő és a szuvenír bolt zárva tartását is sajnáltam.

Egy hét kényszerpihenő

Szerencsére volt, aki ápolt! 🙂

Már az állatkertezés reggelén is éreztem, hogy kapar a torkom és a túra után még jobban fájt. Arra gyanakodtam, hogy a szél fújhatta meg. Vasárnapra azonban már lázas is lettem és köhögtem is és annyira bedurvult a torokfájásom, hogy sem nyelni, sem aludni nem tudtam tőle. Végül dokihoz mentem, aki kiderítette, hogy nem megfázás, hanem vírusos torokgyulladásom van és hüledezett, amikor megnézte a torkomat. Egész héten otthon lábadoztam és szájmaszkban próbáltam megóvni Krisztát és Botit, nehogy ők is elkapják tőlem. Boti persze gyógyítgatott a játék orvos készletével, így pikk-pakk rendbe jöttem. 😎

Ha tetszett az írásom, kövessetek Facebookon és Instagramon is
és nyomjatok rá a Tetszik gombra! Köszi!