Augusztus 20 az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban

Régóta tervezzük, hogy Bettivel, Danival és Petivel közösen elmegyünk Ópusztaszerre a Labirintusba. Végre sikerült lefixálnunk, hogy a közös, családi kirándulásra, idén augusztus 20.-án kerüljön sor, ám az utolsó napon meggondolva magunkat, helyette inkább az aznap díjmentesen látogatható Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark mellett döntöttünk. Ekkor még nem is gondoltuk, hogy a helyszínen kapunk hideget és meleget egyaránt…

Ilyen volt az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark

Akárcsak az előző napon, amikor az Angry Birds 2-t mentünk megnézni hármasban, ekkor is hét ágra sütött a nap. A kocsink sajnos a tűző napon állt egész nap, így nem csoda, ha a belső hőmérője 46 Celsius fokot mutatott induláskor. Szerencsére még a görögországi nyaralás előtt megjavíttattuk a klímát, így nem kellett megfőnünk a fél órás autóút alatt. Bár az online tájékoztató szerint az ingyenes belépő mellett, a nagy tömegre való tekintettel, 1000 Forintos volt a parkolás, nekünk sikerült még a park előtt, egy ingyenes hűvös helyre beállnunk. Sajnos ugyanezen kifolyólag a Feszty-körkép sem volt látogatható, csak előre foglalt időpontokban – amit persze mi nem kértünk. 🙄

A rekkenő hőségben szerencsére volt bőven árnyék és ingyenes zacskós víz is a helyszínen. A gyerekek pedig több kilométernyit futkároztak a friss levegőn. Boti még egy új szót is tanult Petitől: “lócitrom”. Bár később amikor “lónarancs”-ként emlegette alig jutott eszünkbe, hogy miről beszél a gyerek. 😅 A katonai fegyver és jármű kiállítás nagyon tetszett mindenkinek. Még Boti is felkapott egy mini pisztolyt és Betti is megtanulta, hogy kell a vállához illeszteni a gépfegyvert. A kötelező fényképezős pózolások után pedig meglátogattuk a békésebbnek ígérkező mezőgazdasági gépeket, nem gondolván, hogy ott ér majd bennünket a legnagyobb csalódás…

Arcoskodó, türelmetlen apuka kötött bele egy két éves gyerekbe

Nem csak Boti, hanem Dani is imádják a traktorokat, ezért nem volt kérdéses, hogy végig várjuk a sort, amíg mások is felülnek a kiállított zöld mezőgazdasági gépjárműre, hogy aztán a mi gyermekeink is megtehessék ugyanezt. Miután szabad lett a pálya, Boti is elfoglalta a volánt 1-2 percre, még Dani hezitált. Azonban mire Dani is felszállhatott volna a saját kis fél percére, addig egy tizenéves nagylány pattant az ülésbe. Mivel ez a pillanat tört része alatt történt, nem vettük észre és fel akartuk tenni Danit… Ez azonban kihúzta a gyufát az arrogáns és láthatóan kulturálatlan apukából, aki ráordított a két és fél éves Danira… nem is akármilyen módon… A “B#szd meg…” kezdetű leoltás után azonban elviharzott és csak remélni tudjuk, hogy meghallotta Betti és Kriszta hőbörgését, amit a viselkedéséért kapott… A tettéhez asszisztáló családja mindenesetre mosolyogva készítette el közben a képet a türelmetlen nagylányról… 😣

Miután hosszú percekig még a két éves gyerekkel keménykedő apuka beszólásának hatása alatt voltunk és sikeresen visszafogtuk Bettit is, hogy ne menjen a lekezelő férfi után, meglátogattunk még jó pár helyszínt. Jártunk egy szélmalomban, egy szatócsnál, kalaposnál és több falusi boltban és házikóban is. Végül megnéztük a jurtákat kívülről és Anonymus szobrával is pózoltunk egyet. A több órás séta végén jól esett, hogy egy férfi nekünk ajándékozta a megszentelt kenyeret, így szebbé varázsolva az ott töltött napunkat. A zárás után Sándorfalva, majd Szeged felé vettük az irányt.

Fagyizás Sándorfalván, hamburgerezés Szegeden

A lányok kiéheztek a nagy melegben, ezért Betti javaslatára, hazafelé megálltunk Sándorfalván, a 100 éves cukrászdában. Bár zárás előtt fél órával érkeztünk és alig volt már készletük, azért mi még tisztességesen bevásároltunk. Bár a teraszt, zárás előtt 20 perccel kipakolták alólunk, így egy közeli padra kényszerülve fogyasztottuk el az utolsó falatokat, ez nem vont le semmit a fagylaltok minőségéből. Valóban olyan finomak voltak, mint ahogyan azt Betti állította!

A röpke kis kitérő után a zsúfolt Szeged következett, ahol negyed óránk elment a parkolással – amire persze számítani lehetett. A lenti tömeg azonban szinte mindannyiunkat megviselt, hiszen 20 méter alatt elveszítettük egymást. Miután újra egy csapattá kovácsolódtunk össze, a tolongós rakpart helyett, inkább a közeli utcában kerestünk harapnivalót. Több alternatív megoldás után, végül a Hamm-Burger gyorsétteremre esett a választásunk. Talán azért mert itt volt egyedül hely a teraszon és itt volt a legkisebb az utcára lógó sor. 😮

Az óriási hőségben jól megizzadtunk Petivel, mialatt sorban álltunk a hamburgerekért, a lányok pedig kinn vívtak hősies küzdelmet a két gyerekkel, hogy egy helyben tartsák őket a vacsoráig. Végül egy átlagosra értékelt vacsorát követően, a tűzijáték fülsüketítő robaja elől menekülve mondtunk búcsút a mozgalmas napnak. Magunkban pedig megfogadtuk, hogy legközelebb nem egy állami ünnepnapra fogunk családi programot és kirándulást tervezni. 😃

Ha tetszett az írásom, kövessetek Facebookon és Instagramon is
és nyomjatok rá a Tetszik gombra! Köszi!