Disneyland Párizs, élménybeszámoló – 1. rész

Egy igazi mesevilág, amit egyszer mindenkinek látnia kell! Így jellemezném a párizsi Disneylandet, ahová volt szerencsénk eljutni a múlt héten. Bár több kisebb kellemetlenség próbálta beárnyékolni ezt a csodálatos 4 napot, mégis, életünk egyik meghatározó emléke marad majd ez a fantasztikus őszi kaland. Mivel órákon át tudnék mesélni Disneylandről, ezért, hogy ne untassalak Benneteket, inkább két részre osztva fogom elmesélni, milyen is volt ez a fantasztikus mini nyaralás Franciaországban. A leírásban a fontosabb segítségeket is megjelölöm, de fontos megjegyezni, hogy ezek csupán saját ajánlások és NEM reklámok, az utazás teljesen önköltségen valósult meg, hosszú spórolás eredményeként.

Előkészületek a nagy utazásra

Még tavasszal terveztük el, hogy valamikor elutazunk gyermekkorunk egyik álom állomására, Disneylandbe. A szervezgetést még akkor elkezdtük Pikola Évával, a Tensi utazási iroda egyik alkalmazottjával, aki segítőkészen tájékoztatott minden részletről és készségesen intézte el nekünk, az utazás minden fontosabb elemét (repülőgépes utazás, hotel, parkbelépők és egy párizsi városlátogatást is). A mini nyaralással Krisztát a házassági évfordulónkon leptem meg és úgy szerveztem, hogy pont a születésnapján legyünk majd ott. Mivel még egyikünk sem repült repülőgépen (vagyis én igen, 13 hónapos koromban, de nem emlékszem rá…), ezért még nagyobb kalandnak ígérkezett ez a néhány nap, amit Boti is már nagyon nagyon várt.

Az utazáshoz megfelelő méretű kabinbőröndöket az E-táska online webáruházból rendeltünk pár ezer forintért, mindhármunknak, amihez ingyenes szállítást, ajándék pom-pomot és egy férfi válltáskát is kaptunk, amivel az egész utazás alatt meg voltunk elégedve! Ahogy már egy korábbi írásomban is beszámoltam róla, több forrásból is felkészültünk már a repülésre és Disneylandre. A leghasznosabb infókat egy magyar nyelvű Disneyland csoportból, egy segítőkész tagjától (Nieselberger Balázstól) és a számtalan megnézett Youtube videótól kaptuk. Miután minden tudást magunkba szívtunk, egy hordozható mobiltelefon töltővel, két fényképezőgép pót-aksival, néhány szabvány méretű, repülőre felvihető fedélzeti flakonnal és egy angol-magyar úti szótárral  felszerelkezve vártuk, hogy eljöjjön a bűvös dátum, amelyre mindannyian úgy vártunk már!

Az első közös repülés

Ahogy már említettem, nem ment sajnos minden olyan egyszerűen. Sajnos Kriszta és Boti is lebetegedett pár nappal az indulás előtt, de annyira, hogy ha nem Disneylandről lett volna szó, biztosan lemondjuk az egész utazást. Az utazás előttre tervezett programjaink nagy részét is le kellett mondanunk sajnos emiatt, hogy 100%-osan a gyógyulásra koncentrálhassunk. Ettől függetlenül Boti és Kriszta is az egész nyaralás alatt tömték magukba a különböző gyógyszereket. A másik gondot a Zöld Transzfer félreértése okozta számunkra, akik a vasárnap hajnali 5:50-es indulást megelőző szombat délután közölték, hogy még mindig nem érkezett be hozzájuk az utazásunk összege, így kérdésessé vált, hogy egyáltalán el tudunk-e jutni a Budapesti Liszt Ferenc Repülőtérre.

Jó néhány e-mail váltás után, csupán pár órával az indulás előtt, végül tisztázásra került a baki és megnyugodtunk, hogy lesz reggel, aki elvisz bennünket. A pontosan érkező zöld minibusz nagyon kényelmes volt és Botival majdnem az egész utat végig is aludtuk a reptérig. Ott, a Balázstól hallott tanácsok alapján könnyedén jutottunk be a megfelelő terminálba és intéztük el a beszállást. Ez meglepően egyszerűen és gyorsan ment, így nagyon sok időnk maradt még nézelődni és sétálgatni a felszállás előtt. A repülés maga nem ragadott magával mivel én ültem belülről és kicsit szédelegtem és a fülem is szépen bedugult (a rágó meg a gumicukor sem segített). Szerencsére Boti csak az utolsó 10 percben nyűgösködött, jól bírta az egész utat. Bár a Párizs-Charles de Gaulle repülőtér okozott némi fejtörést, mivel rossz helyen fordultunk le, így nehezen találtunk ki, bőven időben voltunk, így elértük szépen a közvetlen Magical Shuttle járatot.

Bár volt egy kis technikai problémánk ezzel a busszal is, így az út közepén vagy fél órára lerobbantunk, végül 15:00 óra magasságában odaértünk a Hotel Sante Fe nevű, Verdás stílusban kialakított, gyönyörű Disney hotelhez. Miután becsekkoltunk és elfoglaltuk a szobánkat, elindultunk volna a közvetlen, ingyenes buszjárattal a Disney parkokba is. Azonban útfelújítás miatt, ezek sajnos pont nem érintették ezt a hotelt. Szerencsére logikusan le volt írva, hogy jutunk el oda és 15 perc séta után már oda is értünk. Fáradtan, megviselten és betegen, de ott voltunk végre Disneylandben!

Disneyland Párizs – az első benyomások

A negyed órás séta után, először a Disney Village fogadott bennünket, ahol már mindent a Disney szellemisége járt át és az ismert karakterek és mesehősök köszöntek vissza ránk a boltok és éttermek kirakataiból. Egyedül a rendőrkutyák és az állig felfegyverkezett, géppuskás katonák rombolták valamennyire ezt az idilli képet, de jelenlétük, a franciaországi terrorfenyegetettség miatt ez valamilyen szinten érthető is. A park területére egyébként is a repülőtérihez hasonló átvilágítással lehetett csak bejutni. Minden csomagot, táskát és látogatót átnéztek mielőtt belépett volna a fantasztikus mesevilágba. Ezután aztán már szabadon léphettünk be a kapott kártyáinkkal a Disneyland Parkba és a Disneyland Studiosba is.

Az utazást követően, aznap csak a Disneyland Parkba jutottunk el, mégis számtalan játékot próbálhattunk ki már az első, fél napunk alatt is. Az óriási területet igyekeztünk felfedezni és több látványosságra felülni. Bár az első napi felvonulásnak csak a végét láttuk a hátsó sorokból és a tűzijáték előtt már hazamentünk (mivel Boti nem akarta megvárni azt), nagyon jól éreztük magunkat. Többek között már az első napon lövöldöztünk a Buzz Lightyear Laser Blast-ben, hajókáztunk az “It’s a small word”-ben, pörögtünk a csészécskékben és Alice labirintusából is kijutottunk. Közben pedig az “ingyenes” vacsoránkat is elfogyasztottuk, ami iszonyatosan bőséges volt (korlátlan ételfogyasztással, svédasztalosan). Akkor még úgy tudtuk, az esti tűzijáték este 9-kor lesz, így Boti meggyőzött bennünket, hogy 8:20-kor menjünk inkább vissza a hotelbe és pihenjük ki az első nap fáradalmait (pedig ha tudtuk volna, hogy csupán 10 percet kellett volna várni a csodás tűzijátékra…).

A Disneyland csodálatos világáról, a dolgozók elbűvölő hozzáállásáról, az egyes játékokról és arról, hogyan NEM jutottunk el Párizs belvárosába, a következő írásomban fogok beszámolni. Ha lenne kérdésetek vagy szeretnétek megtudni valamit Disneylandről és az utazásról, írjatok nyugodtan Facebook-on és a következő írásomban minden kérdésre igyekszem válaszolni. Így például szeretnék írni majd az árakról, a várakozási időkről, az ételekről, az emberekről és arról, hogy miért aludt Boti az ágy alatt…

Ha tetszett az írásom, kövessetek Facebookon és Instagramon is
és nyomjatok rá a Tetszik gombra! Köszi!