Élménybeszámoló: III. Szegedi Repülőnapok és Légiparádé

Ahogy látjátok igen kevés időm marad mostanában a blog írásra. Ezen igyekszem a közeljövőben változtatni és inkább több rövidebb bejegyzést írni, mint sokáig várakoztatva benneteket egy hosszú, végeláthatatlan cikkel előrukkolni. A lemaradásom oka elsősorban a rengeteg munka, ami otthon és a munkahelyemen is vár rám, mivel iszonyatosan kiköltekeztük magunkat Disneylandben, így most össze kell kaptunk magunkat Krisztával, hogy Boti 3. születésnapját megünnepelhessük méltó módon. De erről majd hamarosan úgyis be fogok számolni.

Most viszont visszakanyarodnék a Franciaországi kiruccanásunk előtti időbe, amikor is Botival úgy döntöttünk, hogy kettesben fogjuk megnézni a repülőgépeket, amelyek Szegedre érkeztek. A kettesben töltött délutánnak leginkább az volt az oka, hogy két napra rá indultunk Párizsba, ám Kriszta olyan beteg volt, hogy muszáj volt nyugodtan pihennie, hogy összeszedhesse magát a nagy útra és a hihetetlen kalandra, ami valószínűleg egyszer fordul elő az ember életében. Sajnos több tervezett programot is le kellett Kriszta és Boti betegsége miatt mondanunk, pedig egész szép kis repertoárt gyűjtöttem össze… Aztán persze én is lebetegedtem, így még a munkából is kiestem egy egész hétre… még a hangom is elment jó néhány napra sajnos…

Boti is megkedvelte a repülőgépeket

Krisztát otthon hagyva, hogy gyógyulgasson, Botival kettesben indultunk ki autóval a szegedi Repülő napokra. Már korábban is volt Szegeden ilyen rendezvény, de eddig még soha nem jutottunk ki rá. Most azonban bepótoltuk ezt. A parkolóhely elfoglalása után megszereztük a karszalagokat és be is léptünk a reptérre. Itt hangos zene kíséretében éppen légi parádét tartott néhány vadászgép. Gyönyörű látvány volt, amit eddig még csak TV-ben láttam. Botit azonban zavarta a hangzavar, így távolabb kellett állnunk.

Közben 300 Forintért vásároltunk egy repülős tetoválást is Botinak, ám az irreális ár nem tartalmazta a kézre való applikálást, így a hozott víz és papír zsebkendő segítségével én “tetováltam” rá a vásárolt kis képecskét Boti karjára. Volt is nagy öröm! Aztán körbejártuk a területet és különböző repülőgépekkel fényképezkedtünk. Közben Boti sóvárgott néhány iszonyatosan drága repülőgépes játék után, ugyanakkor én meg az illatos kajákról mondtam le spórolásra hivatkozva.

Hőlégballonok, önvezető autó és valódi tűzoltó show

Miután megnéztük a légi parádét és körbejártuk jó párszor a rendezvény helyszínét, észre vettük, hogy elkezdtek felszállni a hőlégballonok. Közelről még sosem láttam ennyi szép, háttérképbe illő óriás léggömböt. Bár már egyszer egy SZIN-en Krisztával néhány 10 méterre felemelkedtünk egyben. Botival gyönyörködtünk a fűben ülve a szép látványban, ahogy rengeteg léggömb lepi el az eget. Közben Krisztát emlegettük, hogy mennyire örülne neki, ha ő is láthatná ezt élőben.

Ezután megnéztük egy önjáró, vezető nélküli elektromos autót, egy hiper-szuper Teslat, majd a helyi tűzoltók tartottak bemutatót, ami alatt nem csak a mentést mutatták meg, hanem egy valódi égő autót is eloltottak. Ezt mi már csak távolabbról néztük, útban a parkoló felé. Otthon már nagyon várt bennünket Kriszta, hiszen már csak kettőt kellett aludnunk életünk első repülő útjáig, így másnap szinte az egész napunk a pakolásról és a gyógyulgatásról szólt.

Ha tetszett az írásom, kövessetek Facebookon és Instagramon is
és nyomjatok rá a Tetszik gombra! Köszi!