Nyaralás Görögországban 1. rész: Irány Nei Pori!

Bár az utóbbi pár hét elég zűrösen telt el számunkra – mivel egy nem várt költözés bekavart a hétköznapjainkba, mire összeszedtük magunkat már indulhattunk is a jó régóta lefoglalt családi nyaralásra. Gyerekkorom óta nem nyaraltam szüleimmel, így különösen izgatott voltam, hogy hogy fog sikerülni a nyaralás nyolcasban. Nem csak a szüleim, de öcsém családja is velünk tartott.

A két hetes kikapcsolódásra természetesen már napokkal azelőtt felkészültünk testileg és lelkileg, így bepakoltuk a legfontosabb kellékeket amit ilyenkor lehet és minden nap azon idegeskedtünk, vajon mit fogunk mégis itthon hagyni. Szerencsére semmit! 👌

A nyaralás mínusz egyedik napján anyumékhoz utaztunk át Szerbiába, ahol a férfiak gondosan megtervezték az utat és a megálló helyeket, a gyerekek pedig pancsoltak egy nagyot a medencében az anyukák figyelme alatt és egy igazi kis sünivel játszadoztak ami az udvarban téblábolt össze-vissza. A süni imádni való volt és úgy nyammogta a neki adott barackot, hogy mindenki körülrajongta. A nap végén pedig öcsém felesége, Jutka még a hajamat is befonta, hogy nyárias stílusban nyomulhassak. 😊

Félelem és rettegés Makedóniában

A nyaralás nulladik napján még csak az út kétharmadát tettük meg, hajnali 6 órakor indulva Szerbiából, így ezen a napon még nem is láttunk tengert, de autópályát annál inkább. Szerencsére apukám frappáns szlalomozása a határon is gyorsan átsegített bennünket. 😁 Az első nagyobb megállóra egy határ közeli macedóniai szálláson került sor. Addigra mondjuk már az idegeink tönkre mentek Krisztával, ugyanis az autó automata sebességváltója hol nem működött, hol pedig álló helyzetben is magától elindította a kocsit. Csak a kézifék segített abban, hogy a határon ne ugorjon az autó az előttünk álló autónak.

Így még aznap délután felkerestünk egy autószerelőt aki ránézésre megmondta, hogy nincs semmi baja a kocsinak és különben sem ért itt senki az automata sebváltóhoz. A durva az egészben – amilyet még életemben nem láttam – hogy az utcában, ahol megszálltunk, kb 75 autószerelő “műhely” volt. Szó szerint minden második épület autószerviz volt, de olyan fejekkel, mint valami gettóban és gyanús volt, hogy minden műhely előtt kupacokban álltak az autó alkatrészek. Ezért kocsiba pattantunk és fordultunk egyet – mivel eredetileg is azt terveztük, hogy este majd sétálunk egyet a város központban – de olyan durva környék volt az egész város, mint Szegeden a Mars tér. Ki sem mertünk szállni a kocsiból és reméltük, hogy épségben hazaérünk és nem lopják ki alólunk  a kocsit. 😫 Talán az ott garázdálkodó 8-10 kutyából álló, utcán csatangoló kutyafalkák is barátságosabbak voltak, mint a város lakosai.

Visszatérve a makedón szállásra felfrissítettük magunkat zuhannyal és friss, hűtött itallal, majd a hűvösben néztük, ahogy a gyerekek almával dobálják egymást és egy cuki macskával játszadoznak. Szerencsére mindenki épségben megúszta a tombolást és nyugalomban térhettünk nyugovóra, tudván, hogy másnap is korán reggel indulunk. A probléma csak az volt, hogy este 22-23 óra körül egy csapat román autó érkezett az udvarba és órákon át mulatoztak a tőlünk pár méterre lévő udvarban. A hangos zene, a szék húzogatás és az ajtó csapkodás miatt a nők többsége aludni is alig tudott.

Végre megérkeztünk a csodálatos görög tengerpartra!

Az utazás második napján, a három kocsiból álló karavánunk megérkezett a görög tengerpartra. Út közben mi persze végig azon izgultunk, vajon a kocsink bírni fogja-e az utat. Az órákon át tartó, véletlenszerű időben felcsendülő, háromszori riasztó csipogás dallamára, nagy nehezen de odaértünk az apartmanunkhoz. Megszokván a hotelek szokásait, akárcsak tavaly Franciaországban, Disneylandben, úgy itt is igyekeztem megkeresni a recepciót hogy bejelentkezzünk. Azonban sehol nem találtam ilyen pultot, csak egy takarítónőt aki elmondta hol van a szobánk. Elég laza volt ez az egész fogadtatás, de mi azért beköltöztünk a tengerpartra néző kis szobácskába. 😃

Boti egyből ki is találta, hogy ő a gyerek emeletes ágy tetején akar aludni. Szerencsére nem is esett le az első éjjel… Második nap viszont akkorát csattant a földön, hogy idegbajt kaptunk.. Szerencsére akkor már a földszinten aludt 😅 Kriszta eszkábált is gyorsan egy ideiglenes leesésgátlót papírdobozból és egy felmosó nyélből. Igazi kis MacGyver! 😘

Az első nap délutánján már is csobbantunk a meleg vizű Égei-tengerben, amelynek partját finom homok borította sok-sok kilométeren át. Az első pech azért már a strandra térésünkkor elért bennünket, amikor észrevettük, hogy a Szegeden vásárolt strand sátor merevítői apró darabokra törtek, így egyetlen használat nélkül dobtunk a tengerparti kukába sok ezer forintot… 😐

Homok, tenger, napfény! Kell ennél több?

Nei Pori egy kis város, ahol nagyon sok magyar és szerb turista száll meg, de szerencsére mindenki tud angolul, így nem volt probléma a kommunikáció senkivel. Mondjuk a szomszéd szobában állandó üvöltözés és ajtó csapkodás volt és egy szerb kislány órákon át kereste az anyját minden nap. Már azt beszéltük, hogy örökbe fogadjuk csak, hogy hagyja már abba! 😁

Az első éjszaka forró és izzasztó gyötrelmei után pedig a derekunkat is beadtuk, hogy 50 euróért elkérjük a külön díjas légkondi kulcsát, amire egy egész délelőttöm ráment, de nagy nehezen sikerült kikutatni, hogy honnan tudnám megszerezni (köszönhetően egy helyi információs központnak, a Fly Clubnak).

A luxus légkondi mellett egyébként az is fura volt – bár már a nászúton is megtapasztaltuk Sartin – hogy a WC-be nem szabad beledobni a WC papírt! 😮
Örökre bennem marad annak a magyar nőnek a felháborodása, akivel még 2015-ben beszéltünk: – Embert tudunk küldeni a Holdra, de WC papírt a WC-be dobni meg nem lehet! 😂

Azért mi anarchista lázadóként a nagy dolgoknál megkockáztattuk a dolgot, és az ott létünk 10 napján szerencsére baleset nélkül lehúztuk amit kell! 😃

A városka kellemes szórakozást kínált nem csak nappal, de este is. A boltokban szinte hazai áron jutottunk mindenhez és egyes gyümölcsök még talán olcsóbbak is voltak. Bár mi előszeretettel ültünk be különböző éttermekbe, megkóstolni a helyi specialitásokat: a kagylót, a tintahalat és a gyrost. Ebből azért volt pozitív és negatív tapasztalatunk is. Például gondolhattuk volna, hogy egy olyan helyen, ahol a hirdető tábla szerint olcsó a “HOD-DOG” valami baj lehet, mi mégis bevállaltuk és életünk legpocsékabb kajáit fogyasztottuk el… Azonban volt pár favorit hely is, ahol remek kiszolgálás és szimpatikus behívogató személyzet várt bennünket minden nap.

Az estéken vidámparkba és emelő játékgépek végtelen mély tárcáiba csordogált az apró pénzünk, de a gyerekek (és persze én is) nagyon élveztük!

Az ottlétünk alatt egyetlen egy magyar családdal ismerkedtünk meg, akik éppen Szegedről érkeztek. Még ott megbeszéltük, hogy a közös játékot a lányokkal majd Szegeden is folytatni fogjuk. Tőlük tudtuk meg, hogy hol lehet jót búvárkodni és szép kagylókat találni, de erről majd egy következő részben számolok be Nektek! 😎

FRISSÍTÉS: A történet folytatását itt találod: Nyaralás Görögországban 2. rész: Leptokaria, Platamon, Nea Mesangala, Kastri

Ha tetszett az írásom, kövessetek Facebookon és Instagramon is
és nyomjatok rá a Tetszik gombra! Köszi!