Nyaralás Görögországban 2. rész: Leptokaria, Platamon, Nea Mesangala, Kastri

Az előző írásomban már beszámoltam róla, hogy hogyan jutottunk el Görögországba Magyarországról, Szerbián és Makedónián át. A hibás automata váltó körüli mizéria azonban továbbra sem hagyott bennünket nyugton, hiszen szerettünk volna pár közeli falut és várost is meglátogatni a mi szeretett autónkkal. A helyi utazási irodák képviselőit összefogó Fly Club szerencsére készségesen állt a segítségünkre. Nem csak az apartmanunk tulajdonosát kutatták fel, hogy végre “jó pénzért” bekapcsolhassa a légkondit a tetőtéri szobánkban. Sajnos a városban azonban nem volt autószerelő műhely, így kisebb kutatásba kezdtünk, hogy felleljünk egyet. Szerencsére ők is és én is találtunk a Google Térkép segítségével. Mivel eleve tervben volt, hogy megyünk a családdal Leptokáriára, ezért azt a műhelyt választottuk. 🚗

Görögország, Leptokaria

Bár nagyon élveztük a tengerpartot Nei Pori szabad strandjain és már az egész arcos búvár maszk is már-már a testrészemmé vált, a kocsi javítás sem tűrt halasztást, így a hétvégén átugrottunk az egyik szomszédos városba, Leptokáriára. Itt öcsémmel beugrottunk a helyi autószerelő műhelybe, addig pedig a többiek a Lidl polcait dézsmálták meg. Szerencsére jól beszélt az autószerelő angolul és én is éppen jó formámat hoztam, így megértettük egymást. Ment egy kört a kocsival és megbeszéltük, hogy majd pár nap múlva visszahozom sebváltó olajcserére a kocsit. A nap hátralévő részét így kicsit nyugodtabban töltöttük el a helyi strandon.

A következő alkalommal már apuval mentünk el, de az előző szerelő nem volt ott, csak egy idősebb, kizárólag görögül beszélő bácsi és egy halom szerelésre váró ügyfél a bejáratnál. Apukám azért elővette idegen nyelv tudását és megpróbált szerbül egyezkedni vele, de láthatóan ezt sem értette, így maradt a várakozás. Fél-egy óra múlva aztán már a többi munkaerő is megérkezett és a kocsim is alaposan átvizsgálták. Végül semmit nem csináltak rajta, azt mondták semmi fizikai baja nincs, ki fogja bírni az utat. A nagy várakozás közben – mivel apu ráunt és csatlakozott a piacozó feleségeinkhez – neten böngésztem az állandó hármas csipogás miatt. Arra már rájöttem ugyanis, hogy kereken 72-nél sípol hármat a figyelmeztető jelzés hibaüzenet kijelzés nélkül. Végül valami eldugott angol fórumon bukkantam a megoldásra: a törökülésben utazó párom, valószínűleg a térdével valamikor a Görögországba tartó utunk során véletlenül benyomta a sebesség korlátozásra figyelmeztető gombot…. A megoldás mindössze 1 másodperces volt: egyszerűen meg kellett újra nyomni az adott gombot és az kikapcsolt. 😂

Ha jól emlékszem, egy harmadik alkalommal is átugrottunk ebbe a városba. Ekkor már az esti órákban. Anyuék egy ismerősével találkoztunk – ahol Boti meglepően megszeppenten viselkedett – majd a helyi esti életbe vetettük magunkat. Megnéztük a nagy vásárt és kipróbáltunk pár helyi játékgépet is. Végül az estét egy nagyszerű helyi gyros étteremben zártuk. Boti pedig újdonsült tudásával, angolul köszönte meg a pincérnek a csodálatos ételt. Imádta mindenki, ahogy büszkén mondja, hogy “Thank You!” 😚

Görögország, Platamon

A Nei Pori strandjain megismert szegedi pár tanácsára, meglátogattuk a szomszédos kis városkát Platamont is. Először hármasban mentünk el Krisztával és Botival de később anyuékkal ötösben is visszatértünk. Még az első látogatás nagyon jóra sikeredett és a csendes tengerben nagyon sok gyönyörű kavicsot gyűjtöttünk, a második alkalommal már iszonyatos nagy hullámok vártak ránk. Ez pedig keresztbe húzta a számításainkat a békés felszíni búvárkodásra. Azért egy-két követ, kagylót, rákot és tengeri sünt sikerült elkapni. Boti pedig nevelgethette őket egy ideig a parton (egy vödörnyi vízben). Miután a hullámok másfél méter magasra csapva a testi épségünket is kezdték fenyegetni, feladtuk és az állatkákat visszaengedve visszatértünk Nei Poriba. Azok számára akik a sziklás és kavicsos partot kedvelik, érdemes ide ellátogatni – lehetőleg szélcsendes időben. 😅

Görögország, Nea Messangala

Szintén a szegedi pár ajánlotta Messangala partjait is, amelynek nevét ők egyszerűen a Facebook Messenger-ről jegyezték meg. 😎 A tipp bevált! Mi is meglátogattuk azt a csodás partot nyolcasban. A gyerekek és mi is élveztük a tengerpartot és a turistáktól mentes, széles meleg homokot. Krisztával mi leginkább a partszélen tartózkodtunk és vagy két vödörnyi kagylót gyűjtöttünk. Találtunk azonban eurót, döglött és élő nagy rákot is. A több kilométeres séta végén még egy édes vizű kis tónál is körülnéztünk a gyerekekkel, ahol halacskákat és óriás rákokat kukkolhattunk meg. Sajnos ide az idő hiánya miatt többet nem mentünk vissza, pedig biztosan megérte volna. No, majd legközelebb! 🏖️

Görögország, Kastri

Kriszta is böngészgette az internetet és a helyi Facebook csoportokat, hogy hol találni szép kagylókat. A legtöbben a nudista strandot és az azt követő részt javasolták, így erőt véve magunkon, kettesben elindultunk felfedezni a pucérok által őrzött területet. 🤓 A hosszú homokos út közben azonban alig láttunk meztelen embert. Talán egy nő és 5-6 bácsi lógatta a nudistastarandon…. az orrát 😆

A titkos részen túl azonban nagyon szép tájra érkeztünk, ami megérte a kockázatos kirándulást. Egy édesvizű folyó és a tenger találkozása tartogatott számunkra megannyi természeti kincset. Meg is fogadtuk, hogy ide családostul is visszatérünk. Így is lett. Az utolsó nagy fürdőzésre itt került sor. Kár, hogy nem fedeztük fel előbb ezt a szakaszt, mert itt sem volt nagy tömeg és a part is kiváló volt. Rengeteg halat láttunk itt is és sok-sok szép kagylóval tértünk végül haza. Bár itt nem láttunk óriási medúzákat, mint Nei Pori partjainál, mégis feledhetetlen élményben volt részünk. A gyerekek pedig imádták azt az apró sodrást, ami a folyóból a tenger felé úsztatta őket. Itt szákkal sikerült halacskákat is fognunk és több remeterák is vendégeskedett az ideiglenes vízi óvodánkban.

Viszlát Görögország!

A közel két hetes hosszú nyaralás végére már mindenki elfáradt és jó volt végre hazatérni a homokmentes lakásba. Rengeteg szép emlékkel tértünk vissza. Bár a haza úton megint idegeskedhettünk egy sort, ugyanis már Nei Pori utcáin elkezdett pirosan világítani az üzemanyag hiányt jelző lámpácska. Így az első 50 kilométert ennek a riasztásai zavarták meg és már lelki szemeink előtt láttuk ahogy apuék vagy öcsémék fognak bennünket elhúzni a következő benzinkútig, ugyanis vagy 5-6 kutat elhagytunk ami a reggeli órákban még nem volt nyitva… ⛽

A sikeres tankolás és határátlépés után még megálltunk egy szerbiai kis hotelben is, amely az egész nyaralás legszebb szállása volt. Igazi luxus szoba légkondival, külön szobarésszel Botinak és még fürdeni is lehetett a kádban. Sajnos az étterem rész egy nem várt buli miatt zártkörű volt, de a dohányfüsttől egyébként is átláthatatlanná vált. Így be kellett érnünk néhány szendviccsel mivel egy büfé és étterem sem fogadta el a bankkártyát, a pénzváltók pedig már bezártak, euróval meg ezeken a helyeken nem lehetett fizetni. 💳

A fárasztó, 9 órás út után azonban nem hajthattuk békésen álomra a fejünket, ugyanis hajnalig hallgathattuk a nyávogós nemzeti nótákat amelyektől a padlónk és az ablakaink is remegtek. Kb 4-5 óra alvás után pedig ismét 9-10 órányi út várt ránk – amire nem is számítottunk, mivel nem is voltunk már olyan messze az otthonunktól. Azonban az úton hol egy autóbaleset, hol a fizetőkapuk hol pedig a határ miatt állhattunk órákon át. A legdurvább várakozás az a három órás sor volt, ami mindössze fél órányira volt Szegedtől, Ásotthalmon a határon.

Az óriási, sor alig haladt így Botinak megengedtük, hogy az ölembe ülve vezesse néha a kocsit ha éppen mehettünk előre egy-két métert. Közben pedig tableten végignéztük a Luis és a Zűrlények című animációs mesefilmet, ami egészen jó volt. De a teljes estés mesén kívül még másfél órát kellett várnunk, így eléggé lefáradtunk mire hazaértünk. Otthon pedig kezdetét vehette a végtelen mosás, ami szegény Krisztára maradt.

A mostani nyaralás sokkal jobbra sikeredett mint az öt évvel ezelőtti nászút, mivel akkor szinte végig zuhogott az eső, most meg egy csepp sem esett és a víz is langyos volt, nem pedig jéghideg. Aki tehát még nem járt Görögországban, annak megéri elmenni, hiszen finom ételek, homokos tengerpart, angolul beszélő személyzet és kedvező árak várják a turistákat. A gyerekek pedig egyszerűen imádják! Kell ennél több?! 😘

Ha tetszett az írásom, kövessetek Facebookon és Instagramon is
és nyomjatok rá a Tetszik gombra! Köszi!