Szalonnasütés Magyarkanizsán

Mostanában nem túl sok gyerekprogramon tudtunk részt venni, mivel Boti és Kriszta néhány napra az Újszegedi Gyerekkórház vendégségébe kényszerült. Aztán azért el tudtunk látogatni a Szent István téri télűző, kiszebáb égetésre és a víztorony tetejét is megmásztuk a mínusz fokokban. Ezért hát nagy eseménynek számított, hogy végre újra haza tudtunk szüleimhez utazni Szerbiába, Magyarkanizsára és Marával (öcsém kislányával), Mátéval (keresztfiunkkal) és testvérével Dáviddal is játszhatott Boti egy nagyot.

Boti első szalonnasütése

Talán apróságnak tűnik, mégis nagy jelentősége lehet majd a későbbiek során, hogy végre élőben is megtapasztalhatta Boti, hogy milyen valódi parázson, a szélfújta bűzös füstben, saját magának megsütni a szalonnáját és jóízűen elfogyasztani azt. Itthon ugyanis már régóta játszottuk a szobájában, hogy szalonnát sütünk (vagy éppen pecázunk és a kifogott halat sütögetjük parázs felett).

Egy élvezetes gyerekprogram: szalonnasütés

Ehhez Boti mindig gondosan “tüzet rakott” a kedvenc meséit ábrázoló, Pizsihősös kirakó darabjaiból, majd különböző játékokkal elszerepeltük, hogy hogyan kerül a játék botunk végére a hal vagy a szalonna és hogyan csepegtetjük a szelet kenyérre a sült zsírt, majd hogyan fogyasszuk el jóízűen. Megígértem neki, hogy ha hazamegyünk szüleimhez (mamihoz és tatihoz), akkor élőben is kipróbálhatja majd.

Nagy volt az izgalom, amikor a nagyszülők beleegyeztek és megvásároltak pár szelet szalonnát az unokának. Tati gondosan előkészítette a valódi tüzet, botokat faragott, én felszeleteltem, befűszereztem a húst és nekiláttunk a sütögetésnek. Az egész nem tarthatott tovább fél óránál, mégis nagy élmény volt, hogy három generáció egymás mellett, fuldokolva a füsttől megsüti a saját vacsoráját. Még ott, a tűz körül el is fogyasztottuk az ízletes minimál ételt az egész hűvös időben, ami úgy érzem örök emlék fog maradni Botinak és Nekünk is.

Ha tetszett az írásom, kövessetek Facebookon és Instagramon is,
és nyomjatok rá a Tetszik gombra! Köszi!