Sziasztok! Már igazán régen írtam blogbejegyzést. Talán az okosórás nyereményjáték volt az utolsó bejegyzésem, azelőtt pedig a Siófoki gyerekprogramokról írtam utoljára. A napokban azonban két pozitív visszajelzést is kaptam a blogommal kapcsolatban, ami újabb erőt adott az íráshoz. Az egyiket, Kriszta nővérének egy ismerősétől Nikolettől (még ha ő nem is tud róla), a másikat pedig Kriszta barátnőjétől; Vivientől. Vivi volt az egyetlen, aki egy korábbi felhívásra reagálva ötleteket írt, hogy miről olvasna szívesen. Így az ő kívánságának eleget téve, összegyűjtöttem Boti aranyköpéseit, még 2017-ből, amelyet egyébként egy kis füzetbe minden nap írogatok. Ha igény van rá, akkor kérlek jelezzétek és az idei, érdekesebb aranyköpéseket is összegyűjtöm!
2017 augusztusa volt, amikor Siófokon nyaraltunk. Ekkoriban még Boti engem Papának hívott, Krisztát pedig Nyanyának. A szálláson, ahol nyaraltunk volt egy szép nagy udvar, ahol gyakran összefutottunk a szomszédokkal is. Egyik ilyen alkalommal, a Botitól nem sokkal idősebb, szintén ott nyaraló kislány elkezdett futni az apukája után, aki éppen akkor érkezett be az udvarba valahonnan. A kislány boldogan kiabált neki, szépen: – Apa, apa!
Botinak ekkor felcsillant a szeme és a kislány után rohanva, ő is elkezdte kiabálni, szépen, érthetően, hogy: – Apa, apa!
Mi Krisztával összenéztünk, hogy hogy lehet ez, hiszen nekem nem akarja mondani, csak hogy “Papa”. Odahívtuk hozzánk és próbáltuk ezt megértetni vele is, hogy az a kislány apukája és én meg az övé, így nekem legyen már szíves mondani, hogy “APA”, ne egy idegen férfinek:
– Mond szépen apának, hogy: – A-P-A!
Erre Boti felcsillant szemmel: – Papaaa!
Balatonon: 2017-ben
Még szintén 2017 augusztusában volt, immáron Szegeden, hogy az akkor még éppen hogy csak beszélni tudó kisfiunk, Boti nagy lázban égve, fel-alá bolyongott, rohangált a szobájában, miközben a játékait és párnáit emelgette, alájuk kukkantva hangosan mondogatta:
– Nincs! …. – Nincs! … – Hoool vaaagy?
Ezért hát meg is kérdeztük, tőle, hogy mit keres ilyen nagyon.
Boti, rövid és tömör válasza pedig egyből meg is érkezett: – Pénzt!
Ez volt Boti első pénzkeresésének története.
2017 év végén voltam fogorvosnál egy durvább fogíny kezelésen.
Amikor hazaértem, Kriszta sajnálkozva szólt hozzám:
– Jajj, Nyuszikám nagyon fájt?
Erre Boti megszólalt a háttérből: – Hoool vaagy?
Kriszta meg is kérdezte rögtön tőle:
– Boti mit keresel? Mi hol van?
Mire Boti: – Nyuszi!
Éppen egy nagyobb bevásárlóközpontban vásároltunk, de Boti nem bírt magával. Szokás szerint megnehezítve a vásárlást cirkuszolt.. Kriszta megpróbálta biztatni, nyugtatni és egy alkut ajánlott fel neki: – Boti, ha jó leszel, kapsz kekszet!
Mire Boti zavarodottan: – Hajó?
Hétvége. Boti úgy döntött, már korán reggel mesét akar nézni. Mi ebben csak azért támogattuk, mert meglepően sok mindent tanult belőlük. Kedvencei voltak a Nándi mese, a “Tüp-tüp Dóra” és a Bubi Guppik. Ezen a reggelen is éppen ez utóbbi ment a TV-ben. Éppen egy interaktív rész következett, amikor a TV néző gyerekeknek kell válaszolniuk egy feltett kérdésre. Két-három létrát mutattak a képernyőn és a Bubi Guppik megkérdezték a nézőket, hogy melyik létre a legmagasabb.
Erre Boti szakszerűen válaszolt is nekik: – A másik!
Boti egy igazán vicces kis fickó volt már 2017-ben is!
Boti és Mara imádták nézni a Tatiról készült búvárkodós videót, ahogy a szép, tiszta, átlátszó tengerben lemerülve kagylókat gyűjtöget. Miközben együtt nézzük, anyukámnak feltűnik a felvételen, hogy a szép tiszta vízben apukám mellett úszik valami zacskóféle szemét, ezért meg is kérdezte tőlünk: – Hát ott meg mi a szar úszik a vízben?
Erre Boti segítőkészen: – A Tati!
A hétvégén szintén Kanizsán voltunk a nagyszülőknél.
A rövidke ott töltött idő után, apukám meghatódottan búcsúzkodik el Botitól amikor már éppen hazafelé indulnánk:
– Boti, Te meg jó fiú legyél!
Erre, az akkor még 2 éves kora előtt álló Boti, csak röviden válaszolt: – Nem!
Boti éppen a BINGÓ című számot énekli, miközben a zene megy a TV-ben. Bár a B.I.N.G.Ó részt rendszeresen (a mai napig – 2018.08.26) B.B.N.G.Ó-nak énekli, ekkor a legvégén büszkén és hangosan zárta az éneklést:
– Úgy hívták, hogy BIMBÓ!
Még mindig 2017. Öcsém, Csaba tanítgatja Botit a Family Guy-ban elhangzott: “Madár az ász” című számra: – A ma-ma-dár, a madár az ász…
A végén pedig ösztönözve Botit, felteszi neki a nagy kérdést:
– Boti! Ki az ász?
Erre Boti magabiztosan:
– A Tati!
2017-ben még voltak gondok Botinál a színekkel kapcsolatban.
Elsősorban a sárga szín tanítása okozott nekem fejtörést egyik alkalommal,
de máskor meg Kriszta tanítgatta őt lufik segítségével:
– Nézd Boti! Ez milyen színű lufi?
– Sárga!
– Nem, ez kék. Kék színű, mint a…?
– Béka!
Éppen egy gyereknapi bulira indultunk és előtte, otthon próbáltam felkészíteni Botit a számára még újdonságnak ható arcfestésre. Elmondtam neki, hogy mi az és hogy akármivé kifesthetik, amire csak akarja. A legnépszerűbb, kedvenc figuráit fel is ajánlottam neki:
– Boti, mi akarsz lenni arcfestéskor: Pókember vagy Karica bogár?
Mire Boti, egy meglepő alternatív válasszal reagált: – Büdi bogár!
Mivel anyuék Szerbiában laknak, kétnaponta esténként telefonálunk, így tartjuk velük a kapcsolatot. Boti is általában beszélget velük, ám ekkoriban még csak néhány szóval tudott válaszolni. Egyik ilyen alkalommal anyukám (mami) megkérdezte Botitól: – Boti! Mikor jössz már a mamiékhoz?
Erre Boti lerázóan: – Soká!
Nem csak az én szüleimmel, hanem Kriszta rokonaival is gyakran szokott Boti telefonálni.
2017 karácsonyán is szerettük volna, ha Boti bájos kis gyerekhangon, telefonon keresztül kíván boldog karácsonyt a rokonoknak.
Mónival (Boti keresztanyjával, Kriszta nővérével) kezdtük a sort. Biztattuk is Botit:
– Mond, a Móninak, hogy: Boldog karácsonyt!
– Bodoo, kaácsooonyt!
– Jajj, Boti ne hülyéskedj, mond szebben!
Erre Boti: – Szebben!
Mónival, Viktorral és Csokival 2017 karácsonyán
Ha tetszett az írás és szeretnétek folytatást, valahogyan jelezzétek Nekem és lesz újabb adag válogatás is!
Neked is van véleményed a témáról? Írd meg most!