Már egész régen volt olyan kellemes idő, hogy kimozdulhattunk volna valamilyen kint gyerekprogramra. Aztán, amikor Bettiék meghívtak bennünket a Szent István téri Télűzésre, örömmel mondtunk igent nekik. Mint kiderült, a keresztfiamék is tervbe vették, hogy jönnek. Végül azonban csak hárman maradtunk: Kriszta, Boti és én. Még a társaság egyik fele betegeskedett otthon, a másik felét… Elolvasom
A nem túl szerencsésen induló új évünk, szerencsére egész jó folytatást kapott. Bár Boti nem kezdhette el az ovit még idén, egész jó programokat találtunk ki. Egy kiadós havazásnak köszönhetően ugyanis felavathattuk a Móniéktól (Boti keresztanyja, Kriszta nővére) kapott csodaszép, zöld szánkót. Kriszta és Boti is élvezte, ahogy oda-vissza húztam őket az utca egyik… Elolvasom