Már egész régen volt olyan kellemes idő, hogy kimozdulhattunk volna valamilyen kint gyerekprogramra. Aztán, amikor Bettiék meghívtak bennünket a Szent István téri Télűzésre, örömmel mondtunk igent nekik. Mint kiderült, a keresztfiamék is tervbe vették, hogy jönnek. Végül azonban csak hárman maradtunk: Kriszta, Boti és én. Még a társaság egyik fele betegeskedett otthon, a másik felét… Elolvasom